2014/01/08

LACI!KONYHA!

Mivel is kezdhetném (újra) a blogolást, mint az elmúlt év egyik legörömtelibb (újra) nyitásával: a Lacikonyhával. Mogyorósi Gábor séf rendszeres vendége voltam az Aranyszarvasban, mielőtt távozott volna, hogy átvegye a Lacikonyha majd LaciPecsenye vezető séf pozícióját. Gábor - engedje meg hogy tegezzem őt eme hasábokon, annak elenére, hogy nem ismerem - konyhája kifinomult, letisztult, mégis ízben gazdag. Nem az a pasztelles hatás, ami sok bíztató étkezés elrontója, megnyomorítója.

Gábor az Aranyszarvasban, majd a Lacikonyhában tündökölt mielőtt az aprócska étterem bezárt volna és áttette volna székhelyét a Bazilikához, a Pecsenyébe. Tudomásom szerint nem egészen ez lett volna a terv, de az élet fordulatokban gazdag, és így alakult. Volt egy 8 asztalos helysége és lett egy 80 asztalos étterme egyik napról a másikra. Ember / szakács legyen a talpán aki evvel a dimenzióváltással gondok nélkül megbirkózik. Pláne úgy, hogy a korábbi helységben egy hazai törzsvendégekre, műértőkre és gourmet-kre szakosodott manufaktúra működik, a másikban pedig egy turista centrikus, üzleti ebéd-menüző, gyár-szerűség amit a korábbi elvek szerint próbálnak működtetni. Nem tudom mi van avval a sarokhelységgel, de szinte minden étterem bukásra van ítélve, ami ott bizniszt próbál csiholni. Mogyorósi sem tartotta sokáig magát, jött Takács Lajos, és Gábor ment vissza a Konyhába (hál istennek).

Ezen a ponton érünk ide. Gábor második inkarnációja. A LaciKonyha második nekifutása. Ha valamihez, akkor a főnixmadárhoz tudom hasonlítani ezt a feltámadást, mert sokkal erősebben tért vissza a LaciKonyha mint korábban. Nem tudom, hogy a szakács válláról estek le mázsás terhek, vagy egyszerűen nagyobb szabadságot és játékteret kapott, mindenesetre az étel fenomenális.


Kacsamáj szilvamártással. A "szilvaszósz" ugyebár kínai eredetű és a kacsához szokás adni Hoisin formájában a palacsintához, a pekingi verzióhoz és mindenféle kantoni jellegű szárnyashoz. Persze a hoisin valójában babból készül.. Itt már látszik, hogy a szakács a nagy Kelet felé erősen elfogult. Minden ételben szerepel egy kevéske, vagy épp sok KELET.


Na jó, ez ugyanaz a máj csak málnával. Na de milyen máj!? Perzselt a széle, lágy a belseje. Nem inas, nem folyik, nem grízes, mesteri.


Erről az alapléről más sokan sokhelyütt megemlékeztek és értekeztek. Alapvetően ez egy ún. master stock amibe igen sok húsféle csontja fő és ez adja meg az egész mély, barnás színét. Hogy ez most épp gyöngytyúknak lett kikáltva nem tudom, de egy biztos: ez a halottakat is feltámasztja poraiból. Nem beszélve arról, hogy itt is megjelenik decensen a citromfű a koriander, az shimeji gomba és egyéb keleti kellék. Ravasz.


Silken tofu: na itt már mélyen Ázsia, leginkább Japán bugyraiban utazunk. A tofu olyan mint a mozzarella, felvesz ízeket könnyen és ettől lesz finom. Önmagában igen soványka. Ez felvett most mogyoró- és szezámolajat, Mogyorósi kedvenc karikára vágott újhagymáját, sárga paradicsomot, koriandert, meg egy kis bok choyt. Elviselhető így a vegetarianizmus. Még a tofu-gyűlölő feleségem is cuppogott utána egy sort.


Királyrák karfiol (??) mártásban. Na itt jön be, hogy ezt kb 5 hónapja kellett volna megírnom és nem emlékszem a mártásra. Ellenben dicséretes hogy az összes többire emlékszem, nemde?? A rák állagáról tankönyvet lehetne írni, a mártás habos és van valami alatta is amit végkép elfelejtettem. De az egész k.... jó volt.


Ezen a ponton bekapcsolom egy másik ebédem ételeit, mert ide kivánkoznak és mert nem fogom kétszer megírni.  A zoldhagymás spaetzle kaporral es tojással világbajnok Monarchia comfort food (MCF). Nézzétek csak azt a tojás sárgát... El tudjátok képzelni milyen az amikor találkozik a kapros nudlival. Úh. 



Az onglet korianderes vajtökkel es polentával meg olyan "steak", amit aligha kap az ember máshol a városban. Anthony Bourdain kedvencét, a francia bisztrók gyöngyszemét sok helyen meg nem ettem, de ez innentől etalon. Az onglet Ja, jut eszembe, Litauszki mester is kisérletezik vele a várban, a Baltazárban, de arról még nincs pontos képem.


Végül egy meggyes creme bruleé, ahol a zománcréteget sűrű fűszeres mázzal vonták be, méghozzá feketeszezámkrémmel. Ez ad egy füstös, édeskés ízt az egész desszertnek ami nemhogy nem bántó, de egyenes figyelemreméltő, sőt remek újítás ebben a kategóriában. Texturális kontrasztnak ott a morzsa és a lágy fagyi. Ez is elég gyorsan lecsúszott.

A LaciKonyha egyértelműen másodvirágzását éli, a szakács magára talált,a  felszolgálók nagyon kedvesek, (amennyiben nem zavarnak el 11 óra előtt, hogy lefeküdnének), és a 6000 forint körüli 5 fogások kostolómenü egy deal, egy steal, és egy sale of the fucking century. Check it out.

Összesen 8/10

Lacikonyha
XIII. Budapest, Hegedűs Gyula u. 56
Tel.:+36-70 370-7475



2 comments:

leandru said...

amennyiben valakit a keresztneven szolitok, meg nem feltetlenul jelenti azt,hogy tegezem.

Hapci said...

Mintha nőttek volna az adagok is... korábban akadt néhány bántóan kicsi főétel.