HOLD BISZTRÓ – A FÖLDÖN MARADTAM


A Hold Bisztró a fogaskerekű tövében lapul Budán, a János korházzal átellenben. Úgy hírlik a stáb a Gold Bistro tagjai közül verbuválódott, amely komoly nevet szerzett magának dél Budán egy tekepálya szomszédságában. Bár jómagam sosem voltam arrafele, de a legendák szerint az Olimpiás Takács Lajos is Gold alumni, és most itt a Holdban is folytatja a jótékony tevékenységét az „újmagyar bisztró” stáb.

Szerencsétlen hely ez egy étterem számára. Bár sokan jönnek erre reggelente a Városmajor utcán keresztül és szemeznek az étteremmel, feltételezhetően utána gyorsan tovább is haladnak Pest fele, vagy amerre a munkájuk viszi őket és eszükbe sem jut a Hold egészen másnap reggelig. Akkor újra rápillantanak, és azt mondják magukba: majd talán egy hétvégi ebédre… de aztán abból sem lesz semmi. Na, én is így voltam vele hetekig, míg végül a kis családommal felszerelkezve elmentünk vasárnap délben egy ebédre.
A korábban itt működő Nusantara indonéz étterem székei és asztalai mintha visszaköszönnének beléptemkor, de természetesen a hely egészen más hangulatot sugall. Nem vitték túlzásba a díszítést: nem pontosan emlékszem, egyáltalán van-e valami a falon. Nincs sok asztal, talán harminc férőhelyes az étterem. Ott jártunkkor velünk együtt talán tízen voltunk. A felszolgálók eleinte saját ismerőseikkel voltak elfoglalva, fejhangon tárgyalták az esti programot, lesz-e buli vagy sem. De lehet, hogy hazudok és az előző este volt terítéken. Mindenesetre amolyan sarki csehó hangulat alakult ki, ahol a törzsvendégek a pincérekkel kvaterkáznak. Ez nem segített. Pincérnőnk nem áll a helyzet magaslatán, rendkívül kedves és segítőkész, de nehezen birkózik a rendelésekkel és avval a három asztallal, amelyet felügyel.


Végignézünk a kínálaton: a krétás táblán van összesen egy leves, két előétel, három főétel és egy desszert. De lehet, hogy túlzok. Azt gondoljuk ez a napi kínálat, de hamarosan kiderül, hogy ez A kínálat aznapra. Nem probléma, nagy híve vagyok annak, hogy keveset csináljunk, de azt nagyon jól.
A kenyér magos, barna, tömör és finom. A kizárólag kézműves pincészeteket és izgalmas tételeket tartalmazó borlapról kért borom mellé szódás szifon is érkezik. Eddig minden jó.
Megérkezik az első fogás, szardellás töltött tojás. Elsőként a szomorú fejes saláta levél tűnik fel, amelyen egy árva, félbevágott tojáska fekszik. Tálalás szempontjából értékelhetetlen az biztos. Adagra is elképesztő kevés. A tojás egyébként nagyon finom, a sós szardella filé és a pikáns kapribogyó jól megy a tojáskrémhez. Kicsit kenek a magos kenyérre is. Kár, hogy fél fogamra nem elég az adag.
Főételnek borjúpofát kérek vörösboros mártásban, polentával. A két darab pofa közül a nagyobb rágós, ínas, nehezen kezelhető. A kisebb vaj puha. Kellemes mellette a vörösboros mártás, de nagyon kevés ez is. A zöldfűszerekkel kisütött polenta kívül ropog, belül még egy kicsit krémes. Ez is jó. Az asztaltársaság még elfogyaszt egy rántott csirkecombot is, amelyről sajnos nem készült kép. A panír világos, nem fedte kellőképp a húst, sőt darabokban vált le róla, nem volt szép látvány. Ízre állítólag ez is kielégítő volt.
A végén kértünk elvitelre csokitortát is, ami sajnos óriás csalódást okozott, amikor alvás után villával beletúrtam délután. Gejl krém, vastag piskóta, kezdő háziasszony színvonal.
Nem tudom, a Hold Bisztró mit szeretne elérni középtávon. Gondolom a budai polgárok kedvelt hétvégi ebédhelye lenne, illetve az errefele dolgozók számára nyújtana kedvezményes ebédlehetőséget. Ehhez csupán néhány dolog hibádzik: egy szélesebb menü, méretesebb adagok, szebb tálalás, minőségi alapanyagok, kompetens kiszolgálás, jobb cukrászat. Mivel az elhelyezkedése nem ideális ezért valami nagyon nagyot kell produkálnia gasztronómia szintjén, hogy visszatérő vendégei legyenek, egyébként halálra van ítélve, mint az elődei ugyanezen a helyen. Szerintem a technika és a tudás adott és jó, kérdés, hogy az akarat megvan-e?


Hold Bisztró
Városmajor u.
Összesen : 5/10

Popular Posts