SZÉP ILONA ÉTTEREM - KELLEMETLEN FELTÁMADÁS

Kevés kult étterem van, vagy volt Budapesten, de a Szép Ilona kb. két évvel ezelőttig mindenképp ezt a nemes titulust birtokolta. Volt benne valami retro, 70-ies, „patinás”, kellemes, árnyas, „kerthelységes” sikk és emellett persze fontos tényező volt, hogy csupán 800 forintba került a hortobágyi palacsinta. Épelméjű ember nem ment be az étterem belső terébe, hacsak nem kerületi nyugdíjas volt az illető, mert ott aztán tényleg megállt az idő valamikor 1970 tájékán. Annál kellemesebb volt a nagy, lombos fákkal szegélyezett kerthelység, ahol az ember meghúzta magát egy jó gulyással és egy kisfröccsel meleg napokon. Cégem arrafelé székelt évekig, ezért a Szép Ilona ideális terepe volt belső munkaebédeknek, meghitt találkozóknak és baráti fröccsözéseknek. Szép emlékeket ápulunk ebből az időből.

Az étterem kb. másfél évvel ezelőtt bezárt és gazdái látványos felújításba kezdtek, amely nemcsak magát az éttermi helységet és a kertet érintette, hanem az egész házat magát és a mellette lévő – korábban más tulajdonban lévő - telket. Azt olvasom a hejszakácsok blogon hogy az étteremkritikus várjon egy hónapot, míg meglátogatja a frissen nyílt helyeket, adjon kis időt, amíg összerázódik a csapat, ne ítéljen túl hamar. Nos én vártam egy hónapot, talán többet is – de mivel annyira közel lakunk hozzá, szinte alig vártam hogy elköltsünk ott egy jó családi ebédet. A Szép Ilona csak épült, csak épült és meg kell mondjam, szépült. Eltűntek az „átkosra” utaló retro táblák, eltűnt a homlokzatról a málladozó vakolat, és a ház hamarosan készen állt arra, hogy fogadjon bennünket.

A hely szép, a hely ízléses, a hely megváltozott. Elsőként nincsenek (még) fák– a kerthelységből csupán egy nagy oldalsó terasz van készen, rajta óriási, Gösser-feliratú- zöld napernyőkkel, amelyek sehogy nem jönnek össze stílusban, színben a felújított épület színeivel. A hátsó lombos kert még munkaterület. A belső tér elképesztően „meg lett dizájnolva”, rendkívüli pénzeket tolhattak bele, szinte rá sem lehet ismerni. Lámpatesteivel, kárpitjaival és festményeivel nagyon törekszik arra, hogy az étkezők számára visszahozza a századforduló éttermeinek hangulatát, és azt gondolom ez sikerült is. Mindez nagyon pozitív minőségi változás a korábbiakhoz képest: első blikkre itt minden bizonnyal egy egészen újfajta, nívósabb vendégkör kialakítása van folyamatban.

De aztán megkapjuk az étlapot. Felfoghatnám jó hírként is, hogy semmi de semmi nem változott az előző, mondhatni kőkorszaki étlaphoz képest. Sem a fogások számában, se fajtájában, sem az árukban. Itt a nyolcszáz forintos hortobágyi, a háromszázötvenes meggyleves, az ezerkétszázas cordon bleu és minden egyéb relikvia. Hirtelen fura időgépben érzem magam. A külcsín 2009, az étlap megállt 70-ben. Nomármost ez addig rendben is volt, amíg szinkronban volt az étterem külleme, minőségi szintje, a kiszolgálás az itt felszolgált ételekkel. Az ember tudta miért jön ide: egy gyors rántott sajt, egy finom leves, hozzá egy fröccs, kétezer alatt meg is volt, azt viszlát. Viszont azt kell mondanom, hogy 2009-ben, egy felkapott, valamit magára adó budai étteremben nem illik már a húsok mellé „vegyes köretet” tálalni. És pláne nem ilyen miliőben. Ha Pali bácsi kifőzdéjében lennék, akkor a krumpli és rizs a rántott szelet mellett még talán megfér együtt. De itt?

Már eleve gyanús, hogy nincs üveges kóla, csak Grapos gépi kóla. Íme egy kép erről a számomra eddig ismeretlen termékről. Ciki.



Én azért bekérem a rizlingfröccsömet, ami jól sikerül. Ekkor veszem észre, hogy nagy valószínűség szerint a kertben használt vörös abroszok is megmaradtak a korábbi berendezésből, sőt a pincérek is kisértetiesen hasonlítanak a korábbi személyzetre. Meglátom a korábbi tulajt is és a kép tisztulni kezd. Minden ugyanaz, de mégis más. Úgy két-háromszáz millióval nívósabb külső kivitelben, változatlan stábbal és kínálattal.

Tökfőzeléket eszem pörkölttel. Hirtelen nagyon megkívánom. Tele vannak friss, gyalult tökkel a piacok és a zöldségesek és ebben a pillanatban más nem is számít a világon csak a friss tök és az intenzív kapor íz. Megkapom mindezt egy olyan komoly lisztrétegbe csomagolva, hogy szinte megáll benne a kanál. A tökfőzelék teteje olyan bőrösödést produkál, hogy a kanalammal le kellett takarítanom a „fedőréteget”, mielőtt nekiláthatok a lényeghez. Amúgy a tök friss volt és éreztem a kaprot is. A mellé kért kis adag, lábszárból készült pörkölt finom, puha, jó.



A Szép Ilonába érdemes volt még vegyes salátát kérni, mert az ember itt tényleg fejes salátát kapott és nem valami darált Eisberg-terméket. Sőt, a salátára még joghurtos kapros dresszinget is tettek. A vegyes salátában volt még hagymás paradicsomsaláta és a fokhagymás uborkasaláta is. Jelentős nosztalgiát érzünk a saláta iránt, ezért bekérünk egy adagot a Cordon Bleu mellé zöldként. A leleményes tulajok elvették a saláták összeállításának jogát a szakácsoktól és beállítottak egy, a szállodákból jól ismert, hűtött salátabárt a terasz sarkába, ahonnan a pincérek újfent összeállítják a salátákat. Így hát kapunk reggel óta saját levükben ázó paradicsom szeleteket, löttyedt uborkát és egy szép darab ecetes almapaprikát, Mindezt, mint vegyes saláta. Ilyen formában sajnos elégtelen.




A Cordon Bleu mellé kapunk melegített, szétszáradt sült krumplit, rossz rizst és két óriási salátalevelet. Ilyen sült krumplit nem lenne szabad felszolgálni, maximum az ebeknek. Ennyit a vegyes köretről. A hús maga rágós, keményke, a benne lévő sajt és sonka unalmas, a vastag panír leválik mindenről.



Az étkezés fénypontja a régről ismert vaníliás sodóval sütőben sült túrós palacsinta. Régen ehhez percekig nem lehetett hozzányúlni olyan forró volt a jénai, amiben sült. A palacsinta most is rendben van: a túrós, mazsolás töltelék krémes, a vaníliasodó jótékonyan borítja a két palacsinta szeletet.


Felmerül az emberben a kérdés, hogy mi végett költöttek a tulajok ennyi pénzt erre az étteremre, ha a konyha színvonala megmaradt olyannak amilyen, sőt talán gyengébb lett, mint volt? Mi végett nyomtak bele ennyi pénzt, ha még köszönőviszonyban sincs az étlap és a fogások minősége a belső térrel? Minek kellett egy jól működő cash cow-hoz hozzányúlni, amikor a „régi képlet” működött? A Szép Ilona sajnos nagy csalódás. A kerthelység hangulata eltűnt, az étel gyengébb, mint volt és a kiszolgálás is viszi tovább a korábbiakból megszokott lelketlen „profizmust”. Kár. Nagyon számítottam arra, hogy a Remiz hanyatlása magával hozza a Szép Ilona felemelkedését és másodvirágzását, de ilyen formában ez nem lehetséges.

Szép Ilona étterem
II. Budakeszi út 3.
Összesen: 3,5/10

27 megjegyzés:

Sáfránysárkány said...

Hát igen, mi is a közelben lakunk, és noha a Remizt ismerem, a Szép Ilonában még nem jártam, de ezután gyanítom nem is fogok...

Anonymous said...

Én is a környéken lakom, és örömmel konstatáltam, hogy megújult az étterem, ami már bizony igencsak ráfért. Nincs gondom azzal, hogy még vannak hátralévő munkálatok, hiszen jócskán elcsúszott a nyitás ideje a tervezettől (kb egy évet).
Annak kifejezetten örültem, hogy az étlap nem változott - szerintem semmi rossz nincs abban, ha egy modern, dizájnos étterem nem törvényszerűen modern - nagy, fehér, négyzet alakú tálon apró falat divatos étel - ételeket tesz elém. Semmi kivetnivalót nem találok ebben, sőt, örülök, hogy a régi jó fogások megmaradtak, hiszen ezt szerettük, és még annyian mások. Nem hiszem, hogy valaki azért ne szeretné többet a helyet, mert nem illik az étlap a külsőhöz. És akkor mi van?
A Gösseres napernyők nyilvánvalóan nem azért kerültek oda, hogy üssék a színvilágot, hanem mert a Gösser volt korábban is és most is a hivatalos csapolt sör az étteremben. Nem kell sokat gondolkozni ahhoz, hogy belássuk: muszáj kitenni a napernyőket, valószínűleg van egy megállapodásuk.
Nincs egy hete, hogy ott ettünk, a régi jó vörösboros marhapörkölt továbbra is kiváló, a burgonya friss volt, a csirke is nagyon ízletes volt. Talán a múltkori egy rossz nap lehetett, de nekem ugyanolyan jó tapasztalataim lettek tőle.
A hátsó kertrészt sajnálom, de ki tudja, talán jövőre elkészül - ha a tulaj a régi, biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy az volt az igazi. Ha valamiért, én ezért vonnék le pontokat a 10ből - azért semmiképp, mert a mindenki által kedvelt étlap a régi, miért változtatnák meg, ha az hozta a sok vendéget?
Nekem tetszett, és igenis ajánlom másnak is, finom, kellemes, hangulatos.

steel said...

anonymous: szerintem nem kellett volna felújítani. ha igen, akkor nem igy. érdekes, hogy tisztában vagy a nyitás idejével és hogy mennyire elcsúszott "a tervezetthez képest". Biztos nagyon rajta tarod a szemed, mint "környéken lakó. az étel kritikán aluli volt és hidd el, ez engem legalább annyira elszomorít mint téged. én hittem a megújulásban, a főnixmadár-szerű feltámadásban, a remek ételekben. de mindez csak ábráns marad.

sek said...

Tegnap mi is ellátogattunk feleségemmel a Szép Ilonába, fejünkben az emlékekkel még az átalakítás előttről és félelmekkel az itt olvasottak kapcsán. Tény, hogy az épület megszépült kívül-belül, bár nekem az arany részek kicsit túlzóak, de ez az én ízlésem. Nekünk is rögtön feltűnt két ismerős arc is a renoválás előttről, nagy reményekkel vágtunk bele az ünnepinek szánt vacsorába.
Itt kezdődtek a bonyodalmak. Elmesélem, mi hogyan történt, aztán majd mindenki eldönti, van-e kedve kipróbálni az éttermet.
Az italrendelést leadtuk. Két fél agárdi szilvapálinka és egy Sike Tamás Egri Leányka. A pincér szó nélkül kihozott két kósert, majd megjegyezte, hogy az agárdi elfogyott. Annyi bajunk legyen, gondoltuk, hogy kósert iszunk agárdi helyett. A bor viszont már kicsapta a biztosítékot. Hőmérséklete, mint a lóhúgyé. Erre közli a pincér, hogy a tulaj nem engedi behűteni a bort. Ez azért érdekes. A kóstolás után azért kitölti a meleg fehérbort, majd hoz jeget. Nem is értettük igazán, hogy mit csinál, mikor mi világosan a tudtára adtuk, hogy nem kérjük így a bort. Aztán a maradékot "visszacsempészte" a hűtőbe. Röhej.
Sebaj, gondoltuk, majd az étel. Ez jól is indult. Nejem húslevest kért fürjtojással, jómagam pedig előétel gyanánt hortobágyit ettem. mindkettő remek volt.
Elfogyott, tányért elvitték, majd a borunk nélkül, üres pohárral vártuk kb fél órát még a főfogásra. Nemcsak éhesek, de szomjasak is voltunk, a felszolgálók pedig ránk sem hederítettek. Eléggé úgy tűnt, mintha nem kizárólag minket tüntettek volna ki oda nem figyelésükkel.
Ezek után megérkezett a második és a langyosra hűlt borunk. Nejem paprikás lazacot kért kapros csuszával. Ízre finom volt, viszont a csusza nagyon úgy nézett ki, mint amit reggel óta most melegítettek újra mikróban. Sárga és megszáradt volt a vége, ez árulkodó jel. Én egy szép szelet pácolt sertéshúst kaptam juhtúrós sztrapacskával. Finom volt, de a mennyiség kritikán aluli és a megjelenést se dimenzionálták túl.
Elfogyott. Eztán a pincérünktől visszakértük még az étlapot, mert hát párom desszerten gondolkodott, jómagam pedig a desszert előtt még egy főfogáson, mert szó szerint éhes maradtam, amit meg is jegyeztem a pincérnek. Ő azonban nem kapcsolt, pedig, ha kicsit szemfülesebb, simán eladott volna nekem egy lábszárpörköltet egy.két pohár vörösborral. Nem tette.
Rendeltünk desszertet. Nejem gesztenyepürét, ami alig volt több egy májkrémkonzerv tartalmánál mennyiségileg, és nagyon úgy tűnt, hogy a nagymama pudingospohár készletébe lett kitálalva. Röhögtünk is rajta egy jót. Én a híres túrós palacsintájukat kértem. A pali nagyon finom volt, de a "sodó" kritikán aluli. Mondanám meleg, vaníliás tejnek inkább. Desszertbor csak palackban. Nézze el nekem mindenki, hogy nem kértem ki 3500-ért egy egész palack tokajit. A pincér elmondása szerint nem tartanak félédes bort, főleg nem folyót. Történet vége, számlát kértük és fizettünk.
Összefoglalva:
A felszolgálás rendkívül gyenge színvonalú.
A hely - ahogyan et már előttem is írták - tudathasadásos. 20 éves pohárkészlet és terítők, de arany kilincsek.
Az étel nagy jóindulattal is csak közepes, ha a minőséget és a mennyiséget is figyelembe vesszük.
Az italválaszták és az italok felszolgálása pedig botrányos.
Ezek után én, aki mindig tisztességes borravalót ad, megtettem azt, amit eddig még soha: nem adtam egy petákot sem.
Nem voltunk megelégedve, igaz "csak" 14500 ft-ot hagytunk ott.

Anonymous said...

Tegnap mi is kipróbáltuk a Szép Ilonát. Háát... A fogas Orly módra rendben, a rokfortos saláta, rokfortról csak hallhatott, jelen nem volt egy pötty sem benne. A desszert viszont ehetetlen volt. A híres túrókrémes palacsintájukból mi lett! Először is a cukorral is nagyon spóroltak, a turó minámális volt, de a "csúcs " a vaniliás sodó volt. Teljes plasztik-fantasztik műneylon íz, ipari pudingporból előállított szégyen. Utána órákig uralta a szánkat ez az rosszízű förmedvény.

Anonymous said...

Hát, mi is sokat jártunk a gesztenyefás kerthelyiségbe régen, és most ide szerettünk volna elmenni születésnapi vacsira, de ezek után nem megyünk. A kommentekből nagyon úgy tűnik, mintha direkt arra hajtanának, hogy a vendéglő csődbe menjen. Hogy ennek mi lehet az oka, azt mindenkinek a fantáziájára bízom...

Anonymous said...

Decemberben voltunk ismét az étterembe és nagyon kellemesen csalódtunk (mivel nyáron mi sem voltunk megelégedve). A személyzettől azt az információt kaptuk, hogy visszatért a régi főszakács, így a nyári közepes minőség után ismét remek a konyha. Narancsos kacsát ettünk, utána túrós palacsintát, az íze, mint régen! A közelben lakunk és így örömünkre nem kell elpártolnunk, hiszen régen sokat jártunk ide.

Viki said...

Kedves Food Police!

Azt hiszem érdemes újra visszatérnie a Szép Ilonába. Tudniillik ismét a régi, megszokott szakács vette kezébe a stílusos és jól megszokott étterem konyháját és remélem ebben az esetben nem fog csalódni! A hely gyönyörű lett, kellemes, lehet egy csöppnyit hivalkodó, de ugyanakkor családias. A kiszolgálás kifogástalan. Ugyan helyfoglalás nélkül csak a tulajdonos asszony segítségével jutottunk asztalhoz. Az előétel ugyanolyan remek volt mint a főétel és a desszert pedig csak hab volt a tortán. Ajánlom mindenkinek!

Anonymous said...

Hétköznap este. A belépő vendéget jó ideig ácsorogni hagyják, míg nagy kegyesen megérkezik Pincér No.1.,aki kelletlenül megmutatja hova lehetne leülni.A kabát lesegítésének még a gondolata sem merül fel.
Kb. 8-10 perc telik el,amíg megérkezik az étlap.(Eközben három vendég lép be,s miután 3-4 percig senki nem szánja meg őket,a távozás mellett döntenek.Nekik volt igazuk.)
Csapolt Pilsnert kérek,ami mind az asztali étlapon,mind a bejáratnál kifüggesztett étel- és italjegyzéken,mind az Interneten szerepel,de Pincér No.1. közli,hogy azt nem tartanak.
Tárkonyos vadragulevest rendelünk,fűszeres szűzérmét vitaminsalátával,brassóit,tejfölös uborkasalátát,bort,ásványvizet,limonádét és egy Jagert.
Valóban hosszú lista,így nem meglepő,hogy a Jager elfelejtődik.Amikor ezt szóvá teszem Pincér No.1-nél,akkor "hoztam egy kis erőset" felkiáltással letesz elénk egy asztal leszedéséből a kezében maradt tányért,rajta erős paprikával és Erős Pistával.Senki nem kérte,de ezzel még nem is volna gond.Viszont leszedett asztalról áttenni máshová(ráadásul a vendég szeme láttára!)egy már nem érintetlen ételt,nem túl elegáns.Az pedig egyenesen gusztustalan,hogy az Erős Pistához használatos kiskanál használt,rajta rászáradt Erős Pista nyomokkal.
A lemaradt Jagert Pincér No.2. hozza ki,aki a suttyósági Oscarra jó eséllyel pályázhatna.Amikor ugyanis szóvá teszem,hogy vigye el "a kis erőset",és hogy nem szerencsés máshonnan áttenni a megkezdett ételeket,ráadásul a kanál is Erős Pistás,ahelyett hogy sűrűn mea culpázna,azzal riposztol,hogy "Miért?Hisz nem nyalta le senki a kanalat."
Ja,hogy itt ez a szint?És a kapanyél koppanását is hallani,amikor Pincér No.2. szájából kiesett.Döbbenetes,hogy valaki ilyen modorral pincér lehet,s hogy a tulajdonos megtűr egy ilyen faragatlan tagot.
A hangulatunk ezzel már kellőképpen el lett rontva.
A levesek egyébként jók voltak,a szűzérme átlagos,a brassói tocsogott a zsírban.
A Szép Ilona kedves,hangulatos hely volt,valamikor még az átépítés előtt,amikor még a gesztenyefás kerthelyiség is üzemelt.
A mai Szép Ilona,benne a modortalan,szemtelen Pincér No.2-vel kortünet,illetőleg kórtünet.
A magyar vendéglátás beteg.
A Szép Ilonát jobb elkerülni.
Pincér No.2. pedig sürgősen iratkozzon be egy illemtanfolyamra!(A tanfolyam költségeit hosszú távú befektetésként a tulajdonos is fedezhetné,persze csak akkor,ha érdekli,mi történik a "vendéglátóipari egységében"-mert vendéglőnek a mai Szép Ilonát nem nevezhetem.)

Anonymous said...

Helló! Régen sokat jártam az étterembe és nagyon meg voltam elégedve vele. A felújítási szünetet követően viszont két alkalom után elpártoltam tőle, a fent felsorolt okok miatt (stáb váltás), de itt olvastam, h visszajött a régi főszakács és tettem egy próbát. Nem bántam meg! Minden ahogy rég. A kiszolgálással nekem nem volt semmi gondom, teljesen meg voltam elégedve. Remélem segítettem a jövőbeli étteremlátogatóknak.

Anonymous said...

Nagyon korrekt ár, minőség és kiszolgálás. És nagyon hangulatos a hely! Ritka az ilyen kishazánkban...

Anonymous said...

A mi tapasztalataink jók! Esetleg próbáld meg újra!

Anonymous said...

Mi most voltunk ott, a posztot olvasván telisteli gyanakvással.

Ezzel szemben remek volt a koszt, kedvesek a pincérek, abszolúte elfogadhatók az árak. Hely bőven volt, gondolom, a negatív reklám megteszi a magáét: nem baj, mi legalább kényelmesen ültünk s ettünk.

Anonymous said...

Én a közelben dolgozok egy szállodában. Mi szoktuk ajánlani vendégeiknek és eddig mindig csak pozítiv visszajelzés volt.

steel said...

jól van, a sok anonim hozzászóló hatására hamarosan újra látogatást teszek és beszámolok

Anonymous said...

27 August,2010.
Ünnepelni készültünk. Előtte elmentem asztalt foglalni és megnéztem a helyet és az étlapot. Szép hely, jó étlap: négy főre foglaltam asztalt.
A vendégek száma a vacsorára ötre nőtt, node sebaj- több vendégnek általában mindenhol örülnek.
Amikor megérkeztünk az étteremben mindössze egy asztalnál ültek, jeleztem, hogy többen vagyunk, erre egy négyszemélyes aztalhoz odatoltak még egy széket. Szívesebben ültem volna másik aztalhoz, mert nem szeretem, ha az aztalok között kell ülni, útban a pincéreknek - ezt azonban nem lehetett mert a többi asztal "Foglalt" volt.
Jónéhány perc elteltével megjelent a pincér, felvette az italrendelést. Pezsgővel akartunk koccintani, amit kihozva "elfelejtették", hogy először a hölgyek kapják a poharat, amit nem az asztalon átnyúlva tesznek eléjük.Mércém szokott lenni a borjúpörkölt, ami ehetetlenül sós volt, egy-egy hús falat megégetve.
Mások kacsát fogyasztottak, amihez éles kés kívánkozik (még az sem baj, ha fanyelű). A "Foglalt" aztalok többségéhez ottlétünk alatt nem érkeztek meg, így nyugodtan ülhettünk volna kényelmesebben.
Kár, hogy a "külcsin" és a "belbecs" nincs összhangban a Szép Ilonában - kétszer voltam itt: először és utoljára.

steel said...

Újra látogatást tettünk a szép Ilonában. A libaleves maceszgombóccal egészen jól sikerült - a libahúscafatok mellett volt darabolt zúza is és egy kevés nyak. Sajnos a maceszgombóc belül szinte teljesen hideg volt. A vadasmarhában a marha szerintem kb két hete főhetett ki, azóta a hűtőben várja, hogy a szakács mikor vág belőle egy szeletet. Szálkás, törmelékes, fáradt. A mártás ízre kellemes, nagyon sűrű, kicsit édeskés. A burgonyfánk hálistennek házi és finom - ez plusz pont. A hasábburgonya is sokkal jobb legutolsó látogatásunk óta. Összességében nem csalódás, erősen átlagos, tradícionális, házias konyha, pontokban kifejezve 4,5-5 körül.

Anonymous said...

Az étterem mostani arculatát Mauricio Flores belsőépítész határozta meg. Mivel most már családtagnak számít, a régi tulajdonos rá bízta a dizájnt. Ezért van a tapasztalt disszonancia: Floreshez tartozik egy stílus (ha jól tudom pár Leroy étterem is az ő munkáját dicséri), viszont az étterem tulajdonosa és a személyzete a régi.
A kettő nehezen jön össze...

Öreg hárplis vendég said...

visszahozták a régi pincért...

azért volt 2009-2010-ben jóval rosszabb ugyanaz az étel ami régen megszokottan hasonló minőség volt... mivel a szakács egy új, ismeretlen (rossz) szakács volt... El is zavarták...

egyébként azt kell hogy mondjam a mostani szakács aki több mint 10 évet húzott le ezelött... valahogy nem hozza azt a minőséget amit régen... sokkal jobb mint 2009 és 2010-ben volt a másik de mégsem olyan (egyenlőre).

Osztom a véleményt miszerint ehez a helyhez konyhailag és kiszolgálásban is fejlődni kellene. egyedül a Zsoltot tartanám ott az összes felszolgálóból...

Öreg hárplis vendég said...

bocs, az első mondatban szakácsot akartam irni...

de szinte az összes régi pincér is visszajött...

Szép Ilona said...

Aczél László Úrnak

„Steel”néven jegyzett Food Police 2009.július 5. blog bejegyzéssel kapcsolatban!

Tisztelt Uram!

2009.június hó 16-án volt az első üzemi nap, miután tetemes költségekkel, jelentős csuszással sikerült megnyitni a Szép Ilona vendéglőt, amit 35 éve üzemeltetek!
Ezt megelőzően, mint bérlő többféle formában, de nem tulajdonosként üzemeltettem a szocializmus éveiben meglehetősen kötött keretek között.
A felújításhoz a tulajdonosi biztonságot megvásárolni igen körülményes és drága dolog volt, ami elhúzódott mintegy 10 évig, többéves pereskedések közepette.
Mindezt azért említem, mert emlékezetem szerint Ön is jól ismerte a múltat, mint gyerek szüleivel, nagyszüleivel itt törzsvendégnek számított, szót váltottam esetenként régen és most is Aczél Endre úrral, az Ön édesapjával vagy az édesanyjával.
Csodálkozom, hogy miért ez az ellenséges pocskondiázó iromány, ami az üzlet tekintélyét harmadik éve rombolja és 16 alkalmazott kereseti, megélhetési lehetőségét aláássa?
A 2009.július hó 5-én kelt blog bejegyzéssel nem várta Ön meg az Ön által is megjelölt egy hónapot sem!

A személyzet egy részét visszavettem, valamint az új jelentkezőket, szakácsokat is első időkben próbaként alkalmaztam. Hónapok telnek el, míg valamelyest a megfelelő elvárt minőséget és szakmai munkát produkálni tudó személyzet összeáll! Ez még akkor is így van, ha a vendégeket e súlyos gondok és belső problémák nem kell, hogy érdekeljék! Mintegy 20-25 szakácsot próbáltam ki, zömmel megbízhatatlan, gyenge képességűek. Végül visszavettem a régi főszakácsot. Egy vállalkozó nem azért fektet be több százmillió forintot egy felújításba, hogy rossz ételeket és vacak felszolgálást produkáljanak. Jól felfogott anyagi érdeke, hogy a vendégei meg legyenek elégedve és vissza is térjenek, ami különösen mostanság az étterem túlélésének egyetlen lehetősége.
Igen megterhelő gondokat csak tetézte az Ön blog bejegyzése is. Szerencsére a negatív csatlakozók mellett többségbe kerültek a rövidebben fogalmazó, de megelégedett vendégek megnyilatkozásai.
Szándékos a gazdag magyar gasztronómiai hagyományok ápolása, de fontos az egészséges táplálkozás mai kívánalmainak megfelelő és nemzetközileg ismert ételkreációk kínálata is.
A régi árnyas kerthelység a Hűvösvölgyi u.4. sz.ingatlan tulajdona, s megegyezés hiányában át kellett helyezni!
Gösseres napernyők nem voltak, salátás kocsi egyetlen alkalommal volt kitéve stb.tele rosszindulatú hazugságokkal.
Lehetne foglalkozni a szakmai képzés igen rossz gyakorlatával, amin sürgősen változtatni kellene!
A konyha a legjobb technikai felszereltséggel ellátott, kulturált szociális viszonyokkal rendelkezik.
Mindent megteszünk azért, hogy a jó minőségű, friss magyar alapanyagokból a legjobb ízű és mérsékelt áru ételek kulturált körülmények között kerüljenek a vendégek asztalára!
Fentiek alapján kérném, hogy ideje lenne a három éve íródott és már igaztalan és elavult blogot törölni, vagy időtlen időkig kívánja e szerzői ékkövét szerepeltetni?
Az én pályafutásomról annyit, közgazdász könyvelő, felszolgáló, Vörös Csillag Szálloda üzletvezető, Szállodavezető, Halászbástya étterem igazgató, Hilton Szálloda üzletvezető, gyakorlat Németországban.

Ön, mint közíró blogger milyen képesítésekkel rendelkezik és milyen felhatalmazás alapján írogat szakértőként és ítélkezik,milyen érdekeltség motiválja e tevékenységét, sokszor nem megalapozott, tájékozatlan módon?
Jó lenne, ha válaszolna kérdéseimre.

Szép Ilona Vendéglő
Luzsi Imre Tulajdonos

steel said...

kedves imre!

köszönöm, hogy írt. a szép ilona valóban szép emlék családunknak. emlék csupán. azóta erős lejtmenetet érzünk a konyha minőségében.

"Mintegy 20-25 szakácsot próbáltam ki, zömmel megbízhatatlan, gyenge képességűek."

Ebben az egy mondatban minden benne van, ami számít, nem is kommentálnám.

Imre: teljesen mindegy hány embernek ad munkát mint felszolgáló, csapos, pultos, akármi, ha a konyhában ilyen fennforgás van. Komoly tulaj, komoly szakáccsal dolgozik, akinek van víziója, kompetenciája és határozott elképzelése arról hogy mit akar csinálni,. Ezt önnél nem éreztük.

Sajnálom. Én sajnálom a legjobban. A postomat természetesen nem fogom eltávolítani, minden amit akkor írtam megfelel a valóságnak. azóta voltam is egyszer, kb egy évvel rá (nem tudom épp melyik szakácsot fogyasztotta), de nem volt sokkal jobb élmény az elsőnél.


Hogy mi jogosít fel arra, hogy ezt mondjam? Olvasson bele a postjaimba. Ennyi.

Kívánom, hogy megtalálja útját a Szép Ilona nemcsak arculatban, berendezésben, hanem a konyhában is. És azt sose felejtse el, a vendégnek mindig igaza van.

Üdvözlettel,
steel

Anonymous said...

T.Steel!
Végigolvastam az ujra nyitás óta az összes bejegyzést....korábban mi is vállalkozók voltunk és sok vendéglős megfordult nálunk,hogy a vendéglátáshoz szükséges különféle eszközöket beszerezze.Innen is tudom,hogy "nem egy könnyű szakma"/ez se persze!/.Ugyan akkor érthetetlen,hogy Ön miért ennyire
ellenséges és rosszindulatú a tulajdonos irányában,lassan 3 éve,hogy az ujra nyitás utáni első
rossz tapasztalatát leírta,akkor bizonyosan igaza volt.Ma már más a helyzet,képzelje magát a tulajdonos helyébe "mit össze kínlódott"az elmúlt években,hogy ismét vissza hozza vendéglője jó
hírét.Legyen megértő,én soha nem voltam a Szép Ilonában,tehát nem vagyok érdekelt,de a l'art pour l'art ártás másoknak nem tartozik
a polgári erények közé.A "polgár"-t
a szó konzervatív,valődi,nem az elmúlt években politikailag szajkózottértelmében értem.
Megjegyzem,épp éttermet kerestem ésaz Ön indító bejegyzése teljesen elvette a kedvemet a Szép Ilonától,szerencsére kicsit több időm volt és végig olvastam a bejegyzéseket,ezek után úgy döntöttem,kiprőbálom....viszont az embereknek manapság alig van idejük....
Ismeretlenül kérem legyen nagyvonalú és segítse a magyar vállalkozókat,úgyis egyre kevesebb a vendég a mai gazdasági helyzetben.
Szíves megértését és együttműködését előre is köszönöm....
Ön szerint valószínú "az irgalmas szamaritánus"

Hapci said...

A bloggertől a semlegesség és az átlag vendéget meghaladó hozzáértés várható el... szerintem ezzel itt nincs baj. Bérblogger egyébként kapható bőven, körül kell nézni a piacon és bevásárolni párat, majd hozsannáznak (ezt a tulajdonos úrnak írom), akár Index címlap is lehet belőle. :)
Áprilisban jártunk a Szép Ilonában, a szerző által említett problémák némelyikével (pl. rettentő édesre hangolt vadas rágós, szürke, megfáradt hússal) mi is találkoztunk. Másrészt a további 2 főétel (borjúpaprikás, sertésérmék Vén Peterdi módra) és a levesek kiválóak/rendben voltak. A somlóinál ennyi pénzért (700 Ft) nem várom, hogy megvalósítsák az eredeti receptet, de a valódi tejszínhab (akár flakonos) elvárható lenne.
Összességében az ár/érték arány szerintem nagyon jó, a minőség méltányolható/elfogadható, hamarosan jövünk újra.

Anonymous said...

Izraelbol jovunk tobbszor latogatni es mindig megyunk a Szep Ilona vendeglobe. Csak jot tudok irni, a pincerek udvariassak,a kaja nagyszeru es eleg. Mar varom hogy latogassuk megegyszer.

Anonymous said...

Tobbszor ettem csaladommal egyutt a Szep Ilonaban az elmult evekben es mindig jo emlekekkel tavoztunk. A tokfozelek kulonosen finom volt, de a rantott burju lab a kedvencem.Mindenkit udvozlok Ausztraliabol, megint jovunk Juliusban, addig is minden jot,
Gabor Radvanyi

baricka said...

Ma jártam ott életemben először. Tegnap elolvastam a cikket és szinte az összes kommentet, így kicsit félve mentünk el az étterembe. De már régóta vágyam oda, így nem hátráltam meg. Házassági évfordulót ünnepeltünk, meg akartuk adni a módját.
Pozitív csalódás volt az eddig itt olvasottakhoz képest. A kerthelység kellemes volt, szép berendezés, szép növényzet. A pincérek kedvesek és gyorsak voltak. A férjem kacsacombot evett, én kacsamellet a megfelelő köretekkel. Mindkettő nagyon finom volt, csak talán túl gyorsan megkaptuk az ételeket. Lehet, hogy nem frissen készültek, de az ízükön, állagukon ez nem érződött. Tényleg ízletesek voltak. Aztán még rendeltünk desszertet (túrókrémes palacsintát és tiramisu-t), ezek is nagyon-nagyon finomak voltak.
Teljesen elégedetten és jól lakottan távoztunk! :)
Én ajánlom mindenkinek!