L’ARANCETO – BÁRCSAK MINDEN SARKI OLASZ ILYEN LENNE

Az az érzésem, hogy eléggé el vagyunk látva olasz éttermekkel a fővárosban: van sok jó, van pár rossz és vannak közepesek. Én mégis azt gondolom, hogy általában véve - ha egy adott nemzet konyháját vizsgáljuk- az olasz éttermek vizsgáznak legjobban errefele. Egyszerűen a nagy átlag már elég jónak tekinthető: rendes színvonalon hozza a pizzákat és a pastákat, és nem úgy, ahogy a magyaros éttermek készítik az átlag pörkölteket illetve rostélyosokat. Elég sokat cikkeztem már olasz konyháról ezeken a hasábokon és most is egy ici-pici kis olaszra lettem figyelmes Pesten, a Szabadság téren.

A L’aranceto étterem korábban is működött már itt hasonló néven, de akkor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag hamar be is zárt. Ám ezúttal, a most elfogyasztott két ebéd után mindenképp hosszabb „életet” prognosztizálok neki. Maga a hely irtó kicsi, sőt, alig látható az utcáról a nagyobb területet birtokló Farger kávéház mellett: van kb. 5 asztala nyáron, a teraszon és ezen felül kb. 10 asztal bent. Ennek ellenére a teraszon üldögélni a Szabadság téri „forgatagban” nagyon kellemes élmény tud lenni.

Az étlap választékát tekintve szerénynek mondható: megközelítőleg 10 - 15 fogás szerepel rajta összesen, zömmel tészták és néhány húsétel. Mindig egy picit furcsán nézem azokat az étlapokat, ahol fel van tűntetve az adott étel, de hiányzik mellőle az ár, csak ki van pontozva a helye. Itt is van pár ilyen tétel, amely úgy mond eltűnt az étlap megalkotása és a nyitás között. Az étlapnál sokkal inkább figyelemre méltóak a krétás táblára kiírt és az asztal közepén lévő tartóban lévő napi ajánlatok és különleges fogások. Mi ezek közül választunk magunknak bízván abban, hogy a napi javaslat egyben valami nagyon frisset is jelent.


A kezdésnek érkező carpaccio-t igen szépen tálalták. A hajszálvékonyra szelt borjúhúst egy kisebb halom rukkolára helyezték, mellé egy gondolatnyi balzsamecetet locsoltak és az egész kompozíciót egy parmezántallérral koronázták meg. Összességében nemcsak a tálalás, hanem az ízek is rendben voltak.


Másik primi piatti fogásunk egy bordázott garganelli tészta, amely friss koktélparadicsommal, kaporral és tonhallal érkezik. Az egész adag mérete és kinézete olyan „igazi” olaszos – értem ezalatt, hogy nem valahol az előétel és főétel mennyiség között van, a sugo ideálisan van adagolva a tésztához, nem ázik benne. A tészta eléggé fogkeményre főtt...talán egy kicsit túlontúl is korán kapták ki a lobogó vízből. Biztos sokan rávágnák, hogy nyers, de valójában az al dente fokozattól csak hajszálra van innen. Az apró kockákra vágott tonhal evvel ellentétben a túlzott hőkezelés áldozata lett és eléggé kiszáradt, de a friss, illatos kapor és a könnyű paradicsom érdekessé és szaftossá teszi ismét. A fogás frissessége és ötletessége dicséretes itt is.


A házi lasagne al forno is olyan adagban, formában és méretben érkezik, ahogy ezt elvárnám. Egyetlen egy friss bazsalikomlevél díszíti a tányért: semmi sem vonja el a figyelmet a szaftos, húsos ragutól és a tésztától. Amennyire lehet a húsragu és a besamel minősége teljesen ideális volt, nem éreztem rajta semmiféle lisztes túlzást és – mint a képen is látszik – a parmezán is gyönyörűen rásült a tetejére. Nem mondanám, hogy életem legjobb lasagne-ja, de teljesen rendben volt.


Rendeltünk ezen felül friss branzino-t is, amelyet az asztalunknál filézett ki a kissé szórakozott felszolgálónk. Jelentős mennyiségű illatozó rozmaringág is távozott a filézéssel együtt a hal hasüregéből. A hal húsa csodásan omlós és fehér volt, bőre pedig kellemesen átsült. A köretként kapott csilis fokhagymás spenót viszont rendkívül száraz lett főzés után, összeállt egy kisebb boglyává és nehezen lehetett birkózni vele.

Az Aranceto kitűnik a mezőnyből frissességével, néhol megvillanó kreativitásával és az alapanyagok tiszteletével. Nem próbál több lenni, ami: árai és fogásai alapján is egy egyszerű olasz osteria, kitűnő, friss ételekkel. Bárcsak minden sarkon találnánk egy ilyen kis olaszt.


Összességében: 6/10
L’Aranceto étterem
1054 Bp. Szabadság tér 16

2 megjegyzés:

Anonymous said...

Magyon jó, hogy magyarul is van, nekem az angol kicsit olyan keresett volt (nem a tény, hogy angolul írsz, hanem sajnos maga az angolsága nem volt az igazi, de egy külföldinek bizonyára maga a mennyország, hogy tudja, hova menjen enni!), továbbra is cikinek találom a mobilos fotókat, az egészet olyan komolytalanná teszi. Egyáltalán nem ciki étteremben rendes géppel az ételt fotózni, én mindig utána nézem, hátha valamelyik blogba készült. Az étterem is kezelje csak normálisan a helyzetet. Amerikában marha büszke volt a tulaj, ha fotózták a kaját, ahol én dolgoztam.

Martina said...

Szerintem kéne már egy új jellemzés, mert már egészen más ez az étterem. Véleményem szerint sokkal jobb, mint ahogy itt leírták és a kisebb hibák is kezdenek teljesen megszűnni. Az ételek napról-napra finomabbak,a tálalás gyönyörű és a pincérek rendkívül udvariasak.Mindenkinek nagyon ajánlom!! 10/10 :)