RÓKUSFALVY FOGADÓ – VIDÉKI DOLCE VITA




Bevallom töredelmesen, hogy sosem álltam meg még a Rókusfalvy Fogadónál enni. Na jó, egyszer mégis megtettem, úgy 4-5 éve, és az ebéd nem hagyott oly mély nyomokat bennem, hogy újra visszatértem volna. Ehelyett mindig tovább ügettem a Haraszthy Vallejo és faszénen sült báránya, steak-je felé. Igen, egy hülye sznob vagyok. Mentségemre legyen mondva, komoly szerepet játszott mindig a döntésemben, hogy a HVPnél van egy kellemes játszótér (gyerekek), medence (fürdés) és a felfelé vezető úton végig lehet csattogni azon a nagyon cuki, öreghegyi úton és elhaladhatunk az elvarázsolt kis borászatok, borospincék mellett (romantika, hangulat).

Ezúttal viszont direkt a Rókusfalvy fogadót vettem célba, de nem is csupán egy ebédre, hanem egy egész napos céges szeánszra. A fogadóban van egy nagyon kellemes kis vendégszoba, ahol csapatépítés címén jól be lehet rúgni a házi borokkal és közben éhes sem marad az ember. Na de ez végtelenül leegyszerűsíti a hely teljesítményét, ami egészen komoly meglepetéseket okozott, pozitív értelemben.

A Fogadó maga nagyon kellemes, mondanom sem kell. Egy állati hangulatos, rusztikus, kovácsoltvas bútorokkal berendezett, (macska)köves teraszon lehet üldögélni, közben csodálni a kilátást és az etyeki tájat és nemes borokat iszogatni - a helyi termés legjavát. A személyzet mindent megtesz annak érdekében, hogy a pestről kilátogató „vándorok” kellemesen időzzenek itt, ne akarjanak kocsiban ülni és megtenni a háromnegyed órás utat hazafele.


Lássuk az ételeket. Aglio, olio, pepperoncino spagetti folyami rákkal. Brutális. Nemcsak a tészta állaga tökéletes, ideális a fokhagyma, csípős és petrezselyem aránya, DE még kapunk rá egy kis nyári szarvasgombát is ráadásnak. A rák mellé tálalt, tunkolható mártás is csillagos ötös. De álljunk meg itt egy pillanatra. Ez a fogás elgondolkodtatott. Mégpedig azon tanakodtam ebéd közben, hogy ez nem amolyan alibi vidéki fogadó színvonal, hanem igen komoly kulináris teljesítmény. Ez valami. Ez versenyre kell a komolyabb pesti éttermekkel is simán. A kompozíció, az állagok, a párosítások, az ízek, a mártás. Minden nagyon is OK.


Paprikakrémleves kacsamájhabbal és kacsamájjal. Ez is ragyogó volt a maga nemében. A paprikalevesnél nagy lehet a kisértés, hogy édeskésre készítsék a konyában, sőt neadjisten cukrosra. A májhoz persze jól illenek az édeskés dolgok, tudom én. Ez a paprikamártás sűrű volt, a paprika pikáns, néhol fanyar ízével, de egyáltalán nem tömített el, nem volt émelyítően cukros. Egészen remek levesbetétként funkcionált a könnyű, légies májhab és az apróra vágott máj is. Kreatív konyha, jó ötletek, példás megvalósítás. És nem utolsó sorban guszta tálalás.


Vadas nyúl házi burgonyagombóccal. Itt egy picit elbizonytalanodtam. Mi ez a tejszínhab szerű krém a fogás tetején? Bizonyára tejföl, ami esztétikailag nem segít az ügyön sokat. Nem desszertet akartam enni, hanem egy nyúlételt. Répahalom a fogás tetején: felesleges. Értem én, hogy a nyuszi ezt kajálja, de ez sem ad hozzá. A nyúlcombok? Kicsit cingárak, nem elég húsosak, nincs itt matéria amit lehetne csócsálni, tunkolni a szaftba (ami jó). Összességében egy jó fogás, de nem egy kiemelkedő fogás az előzőekhez hasonlóan.

A desszertekről nem készítettem képet (szerencsére). Véletlenül beletrafáltunk egy olyan desszertbe, ami jelentős mennyiségű aroma hozzáadásával készült, amelynek - a személyzet szerint-  elsődleges funkciója az lett volna, hogy egy hűs/hideg érzést adjon a tányérdesszertnek, de csak annyit sikerült elérni, hogy az egésznek rettentő másnapos mű/hűtőíze lett. Hat emberből hat tette félre tányérját az első kanál után. Kár érte. Miután megemlítettem ezt a személyzetnek, nagyon nem csodálkoztak, sőt hozták is ki a konyháról a bűnös üvegcsét az aromával. Szinte sejtették hogy ez lesz. Mondtam nekik hogy ilyenformán a desszert ehetetlen, de sajnos ott állt mögöttem a séf, amikor ezt kimondtam. Úgy láttam önérzetes darab, ezért megúsztam, hogy nem húzott nyársra azonnal, de mégis hitetlenkedve fogadta a híreket miszerint nem tudtuk elfogyasztani egyik kreációját.

A Rókusfalvy Pince konyhája mindenképpen megér egy kitérőt Pestről, családdal, kutyával, barátokkal, akárhogy. Árban, minőségben kenterbe ver sok kifinomult pesti éttermet. Nagyon szerethető a konyhája, törekvő, innovatív és van mögötte tudás. Helyenként megbicsaklik a nagy igyekezetben, de nagyon nagy fantázia van benne.

Összesen 6,5/10
Rókusfalvy Fogadó
Etyek, Alcsúti út 4.