RÓKUSFALVY FOGADÓ – VIDÉKI DOLCE VITA
Bevallom töredelmesen, hogy sosem álltam meg még a
Rókusfalvy Fogadónál enni. Na jó, egyszer mégis megtettem, úgy 4-5 éve, és az
ebéd nem hagyott oly mély nyomokat bennem, hogy újra visszatértem volna.
Ehelyett mindig tovább ügettem a Haraszthy Vallejo és faszénen sült báránya,
steak-je felé. Igen, egy hülye sznob vagyok. Mentségemre legyen mondva, komoly
szerepet játszott mindig a döntésemben, hogy a HVPnél van egy kellemes
játszótér (gyerekek), medence (fürdés) és a felfelé vezető úton végig lehet
csattogni azon a nagyon cuki, öreghegyi úton és elhaladhatunk az elvarázsolt
kis borászatok, borospincék mellett (romantika, hangulat).
Ezúttal viszont direkt a Rókusfalvy fogadót vettem célba, de
nem is csupán egy ebédre, hanem egy egész napos céges szeánszra. A fogadóban
van egy nagyon kellemes kis vendégszoba, ahol csapatépítés címén jól be lehet
rúgni a házi borokkal és közben éhes sem marad az ember. Na de ez végtelenül
leegyszerűsíti a hely teljesítményét, ami egészen komoly meglepetéseket
okozott, pozitív értelemben.
A Fogadó maga nagyon kellemes, mondanom sem kell. Egy állati
hangulatos, rusztikus, kovácsoltvas bútorokkal berendezett, (macska)köves
teraszon lehet üldögélni, közben csodálni a kilátást és az etyeki tájat és
nemes borokat iszogatni - a helyi termés legjavát. A személyzet mindent megtesz
annak érdekében, hogy a pestről kilátogató „vándorok” kellemesen időzzenek itt,
ne akarjanak kocsiban ülni és megtenni a háromnegyed órás utat hazafele.
Lássuk az ételeket. Aglio, olio, pepperoncino spagetti
folyami rákkal. Brutális. Nemcsak a tészta állaga tökéletes, ideális a
fokhagyma, csípős és petrezselyem aránya, DE még kapunk rá egy kis nyári
szarvasgombát is ráadásnak. A rák mellé tálalt, tunkolható mártás is csillagos
ötös. De álljunk meg itt egy pillanatra. Ez a fogás elgondolkodtatott. Mégpedig
azon tanakodtam ebéd közben, hogy ez nem amolyan alibi vidéki fogadó színvonal,
hanem igen komoly kulináris teljesítmény. Ez valami. Ez versenyre kell a
komolyabb pesti éttermekkel is simán. A kompozíció, az állagok, a párosítások,
az ízek, a mártás. Minden nagyon is OK.
Paprikakrémleves
kacsamájhabbal és kacsamájjal. Ez is ragyogó volt a maga nemében. A
paprikalevesnél nagy lehet a kisértés, hogy édeskésre készítsék a konyában, sőt
neadjisten cukrosra. A májhoz persze jól illenek az édeskés dolgok, tudom én.
Ez a paprikamártás sűrű volt, a paprika pikáns, néhol fanyar ízével, de
egyáltalán nem tömített el, nem volt émelyítően cukros. Egészen remek
levesbetétként funkcionált a könnyű, légies májhab és az apróra vágott máj is.
Kreatív konyha, jó ötletek, példás megvalósítás. És nem utolsó sorban guszta
tálalás.
Vadas nyúl házi burgonyagombóccal. Itt egy picit
elbizonytalanodtam. Mi ez a tejszínhab szerű krém a fogás tetején? Bizonyára
tejföl, ami esztétikailag nem segít az ügyön sokat. Nem desszertet akartam
enni, hanem egy nyúlételt. Répahalom a fogás tetején: felesleges. Értem én,
hogy a nyuszi ezt kajálja, de ez sem ad hozzá. A nyúlcombok? Kicsit cingárak,
nem elég húsosak, nincs itt matéria amit lehetne csócsálni, tunkolni a szaftba
(ami jó). Összességében egy jó fogás, de nem egy kiemelkedő fogás az előzőekhez
hasonlóan.
A desszertekről nem készítettem képet (szerencsére).
Véletlenül beletrafáltunk egy olyan desszertbe, ami jelentős mennyiségű aroma
hozzáadásával készült, amelynek - a személyzet szerint- elsődleges funkciója az lett volna, hogy egy
hűs/hideg érzést adjon a tányérdesszertnek, de csak annyit sikerült elérni,
hogy az egésznek rettentő másnapos mű/hűtőíze lett. Hat emberből hat tette
félre tányérját az első kanál után. Kár érte. Miután megemlítettem ezt a
személyzetnek, nagyon nem csodálkoztak, sőt hozták is ki a konyháról a bűnös
üvegcsét az aromával. Szinte sejtették hogy ez lesz. Mondtam nekik hogy
ilyenformán a desszert ehetetlen, de sajnos ott állt mögöttem a séf, amikor ezt
kimondtam. Úgy láttam önérzetes darab, ezért megúsztam, hogy nem húzott nyársra
azonnal, de mégis hitetlenkedve fogadta a híreket miszerint nem tudtuk
elfogyasztani egyik kreációját.
A Rókusfalvy Pince konyhája mindenképpen megér egy kitérőt
Pestről, családdal, kutyával, barátokkal, akárhogy. Árban, minőségben kenterbe
ver sok kifinomult pesti éttermet. Nagyon szerethető a konyhája, törekvő,
innovatív és van mögötte tudás. Helyenként megbicsaklik a nagy igyekezetben, de
nagyon nagy fantázia van benne.
Összesen 6,5/10
Rókusfalvy Fogadó
Etyek, Alcsúti út 4.
