LACI!KONYHA! KÍSÉRLETI KULINÁRIA
Háromszor voltam itt eddig, de nagyon megszerettem ezt a
helyet. Talán azért mert Lacinak hívják… De talán inkább azért, mert nagyon jó
a konyha. A Pollok / Benkő páros legújabb étterme, az Újlipótváros szívében
helyezkedik el, a Hegedűs Gyula utca egyik sarkán, már közel a Dózsa György úti
kereszteződéshez. A „hely”, a genius loci, a vendéglátásban mindent meghatároz,
a siker egyik alapja (location, location, location), de itt valahogy nem
érződik, hogy a tulajok számára ez lett volna az elsődleges szempont. Mintha
azt várták volna, hogy az ember maga fedezze fel, bukkanjon rá, találja meg.
Megbújik az alagsorban, a pincében, nem hivalkodik.
Talán a helyszín azért sem volt annyira fontos, mert a sokkal
nagyobb, hivalkodóbb, fancybb testvérintézménye a Laci!Pecsenye! hamarosan (ha
Tarlós úr is úgy akarja) megnyitja kapuit a CET-ben, a Duna parton.
Érdekessége, hogy ott csak befejező konyha lesz és hatalmas vendégtér, míg itt
a „kistestvérnél” az Újlipótban relatíve kicsiny vendégtérhez hatalmas
előkészítő konyha párosul. Épp ezért minden kicsit kísérleti stádiumban van,
amíg meg nem nyit a testvér intézmény, amit innen fognak leginkább kiszolgálni.
Lehet, hogy én nem látom át teljesen a dolgot, de nehéz
tudni mi itt a cél. Tapasztalatot gyűjteni, amíg ki nem nyit a Pecsenye és
utána átállni a nagyüzemre, vagy ezt felfuttatni és folyamatosan a kísérletezés
sikeres eredményeit átültetni a nagyüzembe? A megoldás valószínűleg az, hogy a
tulajok rájöttek, hogy nagyon nehéz ilyesfajta kísérleti, igényes, bisztrókonyhát
üzemelni itt a XIII kerületben (vagy bárhol Pesten) és valahol pénzt is kell
csinálni. Ezért kielégítik a kreativitásukat és ínyencségüket itt, és megtömik
a pénztárcájukat odaát, ami aztán cserébe lehetővé teszi, hogy a hobbijuknak, -
úgy is, mint modern felvilágosult gasztronómiai kísérletezésnek - folyamatos
forrást biztosítsanak. Bárhogy is legyen, sok sikert kívánok hozzá!
Na de a Lacikonyha! Alapvetően funky, lerobbant, mégis
friss. Benkőnek és csapatának (ex-MÁK) nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy valódi,
megkülönböztető, meghökkentő étterembelsőket varázsoljanak a térbe, amelyek nem
hazai, hanem inkább kurrens nemzetközi minták és trendek alapján születnek. Ha
itthon azt gondoljuk valami trendy, akkor biztos 2-3 évvel le van maradva a
nemzetközi véráramhoz képest.
A Laci!Konyha! épp ezért olyan, mint egy menő „rométterem”,
ahol a berendezést Hajtás Pajtások ihletik, de valójában elfoglalt manager-ek
használják. Mindez ne tévesszen meg senkit: minden egyes szeglet és momentum
tudatosan van megtervezve és kialakítva. A kiszolgálás is követi a MÁK-os laza
hagyományokat, nem viszik túlzásba a kedvességet, előzékenységet, csak
amennyire szükséges.
Az ételek naponta változnak, krétás táblán szerepelnek a
fogások: kb. napi 10 féle étel közül lehet választani. Ugyanez látható, olvasható
papír étlapon is. Aki ezen a ponton túl sok hasonlóságot vél felfedezni a MÁK
és a Laci!Konyha! között, az nem téved, hiszen Benkő Zoltán üzletvezető volt a
Mákban és most itt is, szakácsuk Mogyorósi Gábor pedig Huszár Krisztiánnal (MÁK)
dolgozott együtt a Csalogányban Pethő Balázs kezei alatt, és mindketten
elkötelezett hívei a modern magyar bisztrókonyhának (számos nemzetközi
beütéssel) - ha lehet ennek nevezni.
Több étkezés összbenyomását fogom itt az olvasókra zúdítani,
amiből a végére remélhetőleg kialakul egy kép az étteremről és
teljesítményéről.
Kenyér: cuki rózsaszín bödönben kenyérke és valami kence érkezik,
hogy étvágyunkat csillapítsuk. Itt nem kell külön fizetni a kenyérért, mint a
MÁKban. A kenyér héja ropogós, állaga kellően tömör, magos, jó recept alapján
készült. Mondjuk örülnék, ha ebbe a sablon receptbe belevinne valaki egy pici
változatosságot, mert szerintem már kezd fáradni. Mi lenne, ha valaki egy jó
mini baguette-el, vagy valami briós-szerű dologgal állna elő a változatosság
kedvéért?
Üdvözlő falatnak kapunk sült zöldparadicsomot töpörtyűvel.
Isteni édeskés a sült, fonnyadt paradicsom és remekül megy hozzá a zsíros, sós,
ropogós töpörtyű. Egy mini komplett fogás önmagában.
A nyitás körül ezt a remek rántott pacalt szolgálták fel,
csemege uborkával és újhagymával. A pacal állaga ugye kicsit a ropogós, de
ázott gumikesztyűre hajazott, de engem bármikor le lehet vele kenyerezni.
Rántva pedig nem is emlékszem mikor láttam utoljára. Hagyománytisztelő, mégis
innovatív.
Paprikaleves – esszencia. Frissítő, hideg, friss, gazpacho
szerű, nagyon kellemes leves, a nyári melegben ideális fogás. A paprikalé íze
nagyon intenzív, markáns, színe is gyönyörű.
Halburger, tartárral. Bár az ötlet remek, ennél az
újraértelmezett FishMac-nél a mártás híg volt és a (fogas?)halpogácsát valami
füstös gázlapon készíthették, amitől a törékeny halacskának gázszaga és íze
lett. Szintén tök jó ötlet a ciabatta kenyér és a deszka, amin felszolgálják a
kaják nagy részét.
A házi kolbász fűszeres mustárral és harisszával egyenes
szédületes. A két kolbász tölteléke géniusz, roppanós, nem agyonhagymázott,
büntető darab. A harissza meg kifejezetten új értelmet adott az egésznek. Olyan
cevap-os, balkáni jellegű lett, annak ellenére, hogy észak afrikai ízvilággal
volt dolgunk.
Körömpörkölt polentával. Ez signature dish kérem szépen. A
körmöt/lábat az egyszerűbb fogyaszthatóság érdekében kicsontozták főzés után,
majd alakra formázták és úgy pirítottak rá a rostlapon. Ezek után nyakon öntötték
a konyhában a formás lábacskákat egy hagymás, kaliforniai paprikás (nem
hagyományos) mártással és az egészet egy lágy kukoricakása ágyra helyezték. Egyre
inkább azon veszem észre magam, hogy valami állatias vonzódás fűz a zselatinos,
cuppogós lábhoz. Felvillanyoz, ha kellően ropogós a külső és krémesen
zselatinos és cupákos a belső. Umami a köbön. Állati finom volt.
Ezt rögtön követte a következő highlight. A báránynyak
kókuszos polentával. Itt a polenta és a hús új ízvilágot kapott, ezúttal Indonézia/Malajzia
irányából. A bárány nyakat a hosszú szuvidálás egy omlós, villával könnyen
bontható, rezgő valamivé változtatta, és utána kapott ráadásként egy currys
mázat sütésnél. A currys hús és a köretnek tálalt kókuszos dara szépen
muzsikált együtt. A tányérokon látszik, hogy ehető virágokból nincs hiány a
konyhában.
Egyik édességtől sem voltunk elájulva őszintén szólva. A csörögefánk
érzékeny darab, mert sütés után pár perccel már kővé is dermed és hidegen nem
az igazi. Nálunk is valami ilyesmi történt, talán túl sokat időztünk fölötte,
és amire hozzákezdtünk a lekváros tunkolgatáshoz más csak egy hideg olajos faág
lett belőle. A szilvás gombóc tésztája nagyon nyúlós volt, nem állt össze, vagy
nem főtt meg eléggé. A benne lévő szilva és a vaníliás mártás sem hagyott
bennünk mély nyomokat.
Ami talán fontos a kedves olvasó számára az az, hogy a Lacikonyhában
2500 magyar forintért három tetszőleges forgást lehet választani és effektíve
degeszre zabálhatja magát az ember ezért a potom összegért. Épp ezért abszolút „best buy”
gyanús a Laci!Konyha! ebédje annak, aki arra jár.
A minap teljes déli/esti üzemmódra is átálltak, ezért
vacsorára is be lehet térni enni. A kezdeti, kísérleti üzemmód után kezd
beállni a helyére minden. Lehet, hogy ez is a marketing része… már nem tudom
pontosan, de azért egy picit megtévesztett a „nyitva vagyunk, de este nem,
főztünk jókat, de gyorsan elfogyott, itt is van konyha, de a másik helyet fogja
kiszolgálni” típusú hírek, mert éppenséggel nem a kiszámíthatóságról szóltak,
hogy a Lacihoz bármikor be lehet ülni egy jót zabálni.
Mindenesetre a Laci!Konyha! ismét egy izgalmas színfoltja a
budapesti gasztronómiai életnek, melegen ajánlott a látogatása.
Laci!Konyha! étterem
Összesen: 7/10
Hegedűs Gyula/Ipoly sarok
