LACI!KONYHA! KÍSÉRLETI KULINÁRIA


Háromszor voltam itt eddig, de nagyon megszerettem ezt a helyet. Talán azért mert Lacinak hívják… De talán inkább azért, mert nagyon jó a konyha. A Pollok / Benkő páros legújabb étterme, az Újlipótváros szívében helyezkedik el, a Hegedűs Gyula utca egyik sarkán, már közel a Dózsa György úti kereszteződéshez. A „hely”, a genius loci, a vendéglátásban mindent meghatároz, a siker egyik alapja (location, location, location), de itt valahogy nem érződik, hogy a tulajok számára ez lett volna az elsődleges szempont. Mintha azt várták volna, hogy az ember maga fedezze fel, bukkanjon rá, találja meg. Megbújik az alagsorban, a pincében, nem hivalkodik.

Talán a helyszín azért sem volt annyira fontos, mert a sokkal nagyobb, hivalkodóbb, fancybb testvérintézménye a Laci!Pecsenye! hamarosan (ha Tarlós úr is úgy akarja) megnyitja kapuit a CET-ben, a Duna parton. Érdekessége, hogy ott csak befejező konyha lesz és hatalmas vendégtér, míg itt a „kistestvérnél” az Újlipótban relatíve kicsiny vendégtérhez hatalmas előkészítő konyha párosul. Épp ezért minden kicsit kísérleti stádiumban van, amíg meg nem nyit a testvér intézmény, amit innen fognak leginkább kiszolgálni.

Lehet, hogy én nem látom át teljesen a dolgot, de nehéz tudni mi itt a cél. Tapasztalatot gyűjteni, amíg ki nem nyit a Pecsenye és utána átállni a nagyüzemre, vagy ezt felfuttatni és folyamatosan a kísérletezés sikeres eredményeit átültetni a nagyüzembe? A megoldás valószínűleg az, hogy a tulajok rájöttek, hogy nagyon nehéz ilyesfajta kísérleti, igényes, bisztrókonyhát üzemelni itt a XIII kerületben (vagy bárhol Pesten) és valahol pénzt is kell csinálni. Ezért kielégítik a kreativitásukat és ínyencségüket itt, és megtömik a pénztárcájukat odaát, ami aztán cserébe lehetővé teszi, hogy a hobbijuknak, - úgy is, mint modern felvilágosult gasztronómiai kísérletezésnek - folyamatos forrást biztosítsanak. Bárhogy is legyen, sok sikert kívánok hozzá!

Na de a Lacikonyha! Alapvetően funky, lerobbant, mégis friss. Benkőnek és csapatának (ex-MÁK) nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy valódi, megkülönböztető, meghökkentő étterembelsőket varázsoljanak a térbe, amelyek nem hazai, hanem inkább kurrens nemzetközi minták és trendek alapján születnek. Ha itthon azt gondoljuk valami trendy, akkor biztos 2-3 évvel le van maradva a nemzetközi véráramhoz képest.
A Laci!Konyha! épp ezért olyan, mint egy menő „rométterem”, ahol a berendezést Hajtás Pajtások ihletik, de valójában elfoglalt manager-ek használják. Mindez ne tévesszen meg senkit: minden egyes szeglet és momentum tudatosan van megtervezve és kialakítva. A kiszolgálás is követi a MÁK-os laza hagyományokat, nem viszik túlzásba a kedvességet, előzékenységet, csak amennyire szükséges.

Az ételek naponta változnak, krétás táblán szerepelnek a fogások: kb. napi 10 féle étel közül lehet választani. Ugyanez látható, olvasható papír étlapon is. Aki ezen a ponton túl sok hasonlóságot vél felfedezni a MÁK és a Laci!Konyha! között, az nem téved, hiszen Benkő Zoltán üzletvezető volt a Mákban és most itt is, szakácsuk Mogyorósi Gábor pedig Huszár Krisztiánnal (MÁK) dolgozott együtt a Csalogányban Pethő Balázs kezei alatt, és mindketten elkötelezett hívei a modern magyar bisztrókonyhának (számos nemzetközi beütéssel) - ha lehet ennek nevezni.

Több étkezés összbenyomását fogom itt az olvasókra zúdítani, amiből a végére remélhetőleg kialakul egy kép az étteremről és teljesítményéről.



Kenyér: cuki rózsaszín bödönben kenyérke és valami kence érkezik, hogy étvágyunkat csillapítsuk. Itt nem kell külön fizetni a kenyérért, mint a MÁKban. A kenyér héja ropogós, állaga kellően tömör, magos, jó recept alapján készült. Mondjuk örülnék, ha ebbe a sablon receptbe belevinne valaki egy pici változatosságot, mert szerintem már kezd fáradni. Mi lenne, ha valaki egy jó mini baguette-el, vagy valami briós-szerű dologgal állna elő a változatosság kedvéért?



Üdvözlő falatnak kapunk sült zöldparadicsomot töpörtyűvel. Isteni édeskés a sült, fonnyadt paradicsom és remekül megy hozzá a zsíros, sós, ropogós töpörtyű. Egy mini komplett fogás önmagában.

A nyitás körül ezt a remek rántott pacalt szolgálták fel, csemege uborkával és újhagymával. A pacal állaga ugye kicsit a ropogós, de ázott gumikesztyűre hajazott, de engem bármikor le lehet vele kenyerezni. Rántva pedig nem is emlékszem mikor láttam utoljára. Hagyománytisztelő, mégis innovatív.



Paprikaleves – esszencia. Frissítő, hideg, friss, gazpacho szerű, nagyon kellemes leves, a nyári melegben ideális fogás. A paprikalé íze nagyon intenzív, markáns, színe is gyönyörű.



Halburger, tartárral. Bár az ötlet remek, ennél az újraértelmezett FishMac-nél a mártás híg volt és a (fogas?)halpogácsát valami füstös gázlapon készíthették, amitől a törékeny halacskának gázszaga és íze lett. Szintén tök jó ötlet a ciabatta kenyér és a deszka, amin felszolgálják a kaják nagy részét.



A házi kolbász fűszeres mustárral és harisszával egyenes szédületes. A két kolbász tölteléke géniusz, roppanós, nem agyonhagymázott, büntető darab. A harissza meg kifejezetten új értelmet adott az egésznek. Olyan cevap-os, balkáni jellegű lett, annak ellenére, hogy észak afrikai ízvilággal volt dolgunk.



Körömpörkölt polentával. Ez signature dish kérem szépen. A körmöt/lábat az egyszerűbb fogyaszthatóság érdekében kicsontozták főzés után, majd alakra formázták és úgy pirítottak rá a rostlapon. Ezek után nyakon öntötték a konyhában a formás lábacskákat egy hagymás, kaliforniai paprikás (nem hagyományos) mártással és az egészet egy lágy kukoricakása ágyra helyezték. Egyre inkább azon veszem észre magam, hogy valami állatias vonzódás fűz a zselatinos, cuppogós lábhoz. Felvillanyoz, ha kellően ropogós a külső és krémesen zselatinos és cupákos a belső. Umami a köbön. Állati finom volt.



Ezt rögtön követte a következő highlight. A báránynyak kókuszos polentával. Itt a polenta és a hús új ízvilágot kapott, ezúttal Indonézia/Malajzia irányából. A bárány nyakat a hosszú szuvidálás egy omlós, villával könnyen bontható, rezgő valamivé változtatta, és utána kapott ráadásként egy currys mázat sütésnél. A currys hús és a köretnek tálalt kókuszos dara szépen muzsikált együtt. A tányérokon látszik, hogy ehető virágokból nincs hiány a konyhában.



Egyik édességtől sem voltunk elájulva őszintén szólva. A csörögefánk érzékeny darab, mert sütés után pár perccel már kővé is dermed és hidegen nem az igazi. Nálunk is valami ilyesmi történt, talán túl sokat időztünk fölötte, és amire hozzákezdtünk a lekváros tunkolgatáshoz más csak egy hideg olajos faág lett belőle. A szilvás gombóc tésztája nagyon nyúlós volt, nem állt össze, vagy nem főtt meg eléggé. A benne lévő szilva és a vaníliás mártás sem hagyott bennünk mély nyomokat.



Ami talán fontos a kedves olvasó számára az az, hogy a Lacikonyhában 2500 magyar forintért három tetszőleges forgást lehet választani és effektíve degeszre zabálhatja magát az ember ezért a potom összegért. Épp ezért abszolút „best buy” gyanús a Laci!Konyha! ebédje annak, aki arra jár.

A minap teljes déli/esti üzemmódra is átálltak, ezért vacsorára is be lehet térni enni. A kezdeti, kísérleti üzemmód után kezd beállni a helyére minden. Lehet, hogy ez is a marketing része… már nem tudom pontosan, de azért egy picit megtévesztett a „nyitva vagyunk, de este nem, főztünk jókat, de gyorsan elfogyott, itt is van konyha, de a másik helyet fogja kiszolgálni” típusú hírek, mert éppenséggel nem a kiszámíthatóságról szóltak, hogy a Lacihoz bármikor be lehet ülni egy jót zabálni.

Mindenesetre a Laci!Konyha! ismét egy izgalmas színfoltja a budapesti gasztronómiai életnek, melegen ajánlott a látogatása.

Laci!Konyha! étterem
Összesen: 7/10
Hegedűs Gyula/Ipoly sarok