LACI!KONYHA! KÍSÉRLETI KULINÁRIA


Háromszor voltam itt eddig, de nagyon megszerettem ezt a helyet. Talán azért mert Lacinak hívják… De talán inkább azért, mert nagyon jó a konyha. A Pollok / Benkő páros legújabb étterme, az Újlipótváros szívében helyezkedik el, a Hegedűs Gyula utca egyik sarkán, már közel a Dózsa György úti kereszteződéshez. A „hely”, a genius loci, a vendéglátásban mindent meghatároz, a siker egyik alapja (location, location, location), de itt valahogy nem érződik, hogy a tulajok számára ez lett volna az elsődleges szempont. Mintha azt várták volna, hogy az ember maga fedezze fel, bukkanjon rá, találja meg. Megbújik az alagsorban, a pincében, nem hivalkodik.

Talán a helyszín azért sem volt annyira fontos, mert a sokkal nagyobb, hivalkodóbb, fancybb testvérintézménye a Laci!Pecsenye! hamarosan (ha Tarlós úr is úgy akarja) megnyitja kapuit a CET-ben, a Duna parton. Érdekessége, hogy ott csak befejező konyha lesz és hatalmas vendégtér, míg itt a „kistestvérnél” az Újlipótban relatíve kicsiny vendégtérhez hatalmas előkészítő konyha párosul. Épp ezért minden kicsit kísérleti stádiumban van, amíg meg nem nyit a testvér intézmény, amit innen fognak leginkább kiszolgálni.

Lehet, hogy én nem látom át teljesen a dolgot, de nehéz tudni mi itt a cél. Tapasztalatot gyűjteni, amíg ki nem nyit a Pecsenye és utána átállni a nagyüzemre, vagy ezt felfuttatni és folyamatosan a kísérletezés sikeres eredményeit átültetni a nagyüzembe? A megoldás valószínűleg az, hogy a tulajok rájöttek, hogy nagyon nehéz ilyesfajta kísérleti, igényes, bisztrókonyhát üzemelni itt a XIII kerületben (vagy bárhol Pesten) és valahol pénzt is kell csinálni. Ezért kielégítik a kreativitásukat és ínyencségüket itt, és megtömik a pénztárcájukat odaát, ami aztán cserébe lehetővé teszi, hogy a hobbijuknak, - úgy is, mint modern felvilágosult gasztronómiai kísérletezésnek - folyamatos forrást biztosítsanak. Bárhogy is legyen, sok sikert kívánok hozzá!

Na de a Lacikonyha! Alapvetően funky, lerobbant, mégis friss. Benkőnek és csapatának (ex-MÁK) nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy valódi, megkülönböztető, meghökkentő étterembelsőket varázsoljanak a térbe, amelyek nem hazai, hanem inkább kurrens nemzetközi minták és trendek alapján születnek. Ha itthon azt gondoljuk valami trendy, akkor biztos 2-3 évvel le van maradva a nemzetközi véráramhoz képest.
A Laci!Konyha! épp ezért olyan, mint egy menő „rométterem”, ahol a berendezést Hajtás Pajtások ihletik, de valójában elfoglalt manager-ek használják. Mindez ne tévesszen meg senkit: minden egyes szeglet és momentum tudatosan van megtervezve és kialakítva. A kiszolgálás is követi a MÁK-os laza hagyományokat, nem viszik túlzásba a kedvességet, előzékenységet, csak amennyire szükséges.

Az ételek naponta változnak, krétás táblán szerepelnek a fogások: kb. napi 10 féle étel közül lehet választani. Ugyanez látható, olvasható papír étlapon is. Aki ezen a ponton túl sok hasonlóságot vél felfedezni a MÁK és a Laci!Konyha! között, az nem téved, hiszen Benkő Zoltán üzletvezető volt a Mákban és most itt is, szakácsuk Mogyorósi Gábor pedig Huszár Krisztiánnal (MÁK) dolgozott együtt a Csalogányban Pethő Balázs kezei alatt, és mindketten elkötelezett hívei a modern magyar bisztrókonyhának (számos nemzetközi beütéssel) - ha lehet ennek nevezni.

Több étkezés összbenyomását fogom itt az olvasókra zúdítani, amiből a végére remélhetőleg kialakul egy kép az étteremről és teljesítményéről.



Kenyér: cuki rózsaszín bödönben kenyérke és valami kence érkezik, hogy étvágyunkat csillapítsuk. Itt nem kell külön fizetni a kenyérért, mint a MÁKban. A kenyér héja ropogós, állaga kellően tömör, magos, jó recept alapján készült. Mondjuk örülnék, ha ebbe a sablon receptbe belevinne valaki egy pici változatosságot, mert szerintem már kezd fáradni. Mi lenne, ha valaki egy jó mini baguette-el, vagy valami briós-szerű dologgal állna elő a változatosság kedvéért?



Üdvözlő falatnak kapunk sült zöldparadicsomot töpörtyűvel. Isteni édeskés a sült, fonnyadt paradicsom és remekül megy hozzá a zsíros, sós, ropogós töpörtyű. Egy mini komplett fogás önmagában.

A nyitás körül ezt a remek rántott pacalt szolgálták fel, csemege uborkával és újhagymával. A pacal állaga ugye kicsit a ropogós, de ázott gumikesztyűre hajazott, de engem bármikor le lehet vele kenyerezni. Rántva pedig nem is emlékszem mikor láttam utoljára. Hagyománytisztelő, mégis innovatív.



Paprikaleves – esszencia. Frissítő, hideg, friss, gazpacho szerű, nagyon kellemes leves, a nyári melegben ideális fogás. A paprikalé íze nagyon intenzív, markáns, színe is gyönyörű.



Halburger, tartárral. Bár az ötlet remek, ennél az újraértelmezett FishMac-nél a mártás híg volt és a (fogas?)halpogácsát valami füstös gázlapon készíthették, amitől a törékeny halacskának gázszaga és íze lett. Szintén tök jó ötlet a ciabatta kenyér és a deszka, amin felszolgálják a kaják nagy részét.



A házi kolbász fűszeres mustárral és harisszával egyenes szédületes. A két kolbász tölteléke géniusz, roppanós, nem agyonhagymázott, büntető darab. A harissza meg kifejezetten új értelmet adott az egésznek. Olyan cevap-os, balkáni jellegű lett, annak ellenére, hogy észak afrikai ízvilággal volt dolgunk.



Körömpörkölt polentával. Ez signature dish kérem szépen. A körmöt/lábat az egyszerűbb fogyaszthatóság érdekében kicsontozták főzés után, majd alakra formázták és úgy pirítottak rá a rostlapon. Ezek után nyakon öntötték a konyhában a formás lábacskákat egy hagymás, kaliforniai paprikás (nem hagyományos) mártással és az egészet egy lágy kukoricakása ágyra helyezték. Egyre inkább azon veszem észre magam, hogy valami állatias vonzódás fűz a zselatinos, cuppogós lábhoz. Felvillanyoz, ha kellően ropogós a külső és krémesen zselatinos és cupákos a belső. Umami a köbön. Állati finom volt.



Ezt rögtön követte a következő highlight. A báránynyak kókuszos polentával. Itt a polenta és a hús új ízvilágot kapott, ezúttal Indonézia/Malajzia irányából. A bárány nyakat a hosszú szuvidálás egy omlós, villával könnyen bontható, rezgő valamivé változtatta, és utána kapott ráadásként egy currys mázat sütésnél. A currys hús és a köretnek tálalt kókuszos dara szépen muzsikált együtt. A tányérokon látszik, hogy ehető virágokból nincs hiány a konyhában.



Egyik édességtől sem voltunk elájulva őszintén szólva. A csörögefánk érzékeny darab, mert sütés után pár perccel már kővé is dermed és hidegen nem az igazi. Nálunk is valami ilyesmi történt, talán túl sokat időztünk fölötte, és amire hozzákezdtünk a lekváros tunkolgatáshoz más csak egy hideg olajos faág lett belőle. A szilvás gombóc tésztája nagyon nyúlós volt, nem állt össze, vagy nem főtt meg eléggé. A benne lévő szilva és a vaníliás mártás sem hagyott bennünk mély nyomokat.



Ami talán fontos a kedves olvasó számára az az, hogy a Lacikonyhában 2500 magyar forintért három tetszőleges forgást lehet választani és effektíve degeszre zabálhatja magát az ember ezért a potom összegért. Épp ezért abszolút „best buy” gyanús a Laci!Konyha! ebédje annak, aki arra jár.

A minap teljes déli/esti üzemmódra is átálltak, ezért vacsorára is be lehet térni enni. A kezdeti, kísérleti üzemmód után kezd beállni a helyére minden. Lehet, hogy ez is a marketing része… már nem tudom pontosan, de azért egy picit megtévesztett a „nyitva vagyunk, de este nem, főztünk jókat, de gyorsan elfogyott, itt is van konyha, de a másik helyet fogja kiszolgálni” típusú hírek, mert éppenséggel nem a kiszámíthatóságról szóltak, hogy a Lacihoz bármikor be lehet ülni egy jót zabálni.

Mindenesetre a Laci!Konyha! ismét egy izgalmas színfoltja a budapesti gasztronómiai életnek, melegen ajánlott a látogatása.

Laci!Konyha! étterem
Összesen: 7/10
Hegedűs Gyula/Ipoly sarok

8 megjegyzés:

Hapci said...

Hát, ha a Laciban 3 fogással (leves-főétel-desszert) degeszre zabálod magad, akkor már jóllakva mentél oda...
Bár világevő Andrástól megkaptam az okos tanácsot, hogy választhatok 3 főételt is, az mindjárt más...
Viccet félretéve, akkora resztelt májat kaptam, hogy nem hittem a szememnek, még sokfogásos degumenüben se számított volna laktató darabnak. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, az asztaltársaim keszegje terebélyes volt, azt viszont nem sikerült jól (eléggé) megsütni.
Egyébként jópofa hely, csak azon a héten erős mezőnnyel kellett megküzdenie, ebédeltem a Mákban és a Costesben is.
A konyhai kísérletezés/helyek megosztása témában van egy prózaibb ötletem a kettőzött bisztró magyarázatára: k. drága lehet a bérleti díj a CETben.
Még egy apróság: már a Mákban is ingyen van a kenyér ebédre.
[Nem tudod véletlen, miért kényszerítették Benkőt távozásra a Mákból?]

steel said...

@hapci - az ételméretek szakértője :) - nézd meg ezeket az adagokat, jól látszik a képeken, hogy elég nagyok voltak szerintem. mindenesetre nagyobb, mint a mákban. egy leves-bárány-csörögefánk vagy körömpöri-hal-gombóc trióval is simán jól laksz, nem kell ahhoz három főételt enned. a mák jelen pillanatban kiforrottabb konyha , ezért is adtam fél ponttal kevesebbet erre. de időbeli előnye van a lacival szemben.

Anonymous said...

Nekem egyfajta MÁK 2 volt, azzal, hogy (1) az ízvilág kicsit magyarosabb és (2) a MÁK azért (ételben, messze nem kiszolgálásban) michelingyanús.

A Lacikonyha minőségben a MÁK alatt van, de valóban jó, tkp. (minden relatív) példamutató a nagy magyar átlág számára.


A lokáció érdekes, mert egyátalán nincs közel a biznisz központhoz, de ki tudja, lehet h a külső Váci útról is idáig még bezarándokolnak.

Az előkészítőkonyhás dolog, nekem nem tűnik professzinálisnak, de ott gondolom aztán végképp nem a MÁK (michelin) lesz a cél. Még autóval is a távolság igen jelentős (páne csúcsforgalomban), és kiszámítani, hogy hány forduló kell stb., stb. Nem hiszem, hogy tőkéletesen tudna működni egy ilyan supply chain.

A legjobbakat kívánom nekik, de ez egy nehéz koncepció. (Mondjuk az külön postot érdemelne, hogy hogy van az, hogy egy-egy séf, üzletvezető általában kis túlzással 6-9 hónap után mozog?).

Hapci said...

Itt nem látszik vészesnek az adag, de ha átküldeném a májam fotóját, elcsodálkoznál.
A Mákban - korábbi olvasmányaimhoz képest meglepetésre - ilyen szempontból (is) pozitív élményem volt július végén, a mérettel nem volt baj, a minőség meg nem kérdéses. Talán nem véletlen írta Huszár K. a Faszbukon, hogy "megváltoztunk", s nem véletlen repült a Benkő.

Anonymous said...

Szerintem a Mákot és a Csalogányt is, jóval alul múlja, dizájnban is (erőltetett).

A tányérok kicsik és szűkek (viszont könnyűek), általában fél adag jut rá.
Az édességek, kivétel nélkül ízetlenek, sokszor a húsok is (biztos a szúvid miatt).

Az ocsmányul beszélő szakácsnő mellől nem is csodálkozom, hogy szökdösnek, Gábor pedig egyszerűen még nem érett be egy szakács is vagyok és menedzserisfeladatra :-), de szurkolok neki!

Jobb lett volna munkával szépen építkezniük , mint egy hónap alatt, 4000 emberrel megkedveltetni a helyet a f.szbúkon, úgy hogy a forgalomból még a szemétszállítási költségek sem jönnek ki.

Az lesz szép amikor P. úr kiszáll az egészből és marad a deficites óriási konyha a Hegedűsben...

steel said...

@anonim: a séf/üzletvezető 6-9 havonta mozog. ha nem is ilyen gyakran de mondjuk másfél év körül. hidd el, nincs ez másként mondjuk a marketing igazgatók körében sem.

steel said...

anonim2: vitatkozhatunk, abban biztos vagyok hogy messze nem múlja alul minőségben a csalogányt és a mákot sem. bár az megérne talán egy misét, hogy pl a régi aranyszarvas konyhája, amit szintén mogyorósi vezetett miért tűnt nekem stabilabbnak és kiegyensúlyozottabbnak anno...talán a sok kísérletezés eredménye

Hapci said...

Steel: miért ne tűnt volna stabilabbnak (az Aranyszarvas)? Volt egy étlap, amit 3-4 havonta frissítettek, volt idő belőni az ételeket.
Nekem egy nagyon Mogyorósi-fan hozzáértő (ismered, de nem nevezem meg) azt mondta, MG nagyon tehetséges, viszont amit elb*sz, azt nagyon elb*ssza. :)