RÓZSADOMB ÉTTEREM - LÁTVÁNYOS HIÁNYOSSÁGOK

Íme egy újabb műintézmény, amelyről sajnos kár hosszan írni, kár ecsetelgetni, hogy mi is lehetett volna, hogyan is kellett volna, mi hozható ki és a többi. Előre lelövöm a poént, de azért olvassátok tovább. Elég, ha a tényekre szorítkozunk ebben az esetben: óriási étterem plusz különterem, amely valaha a környék lakóinak törzshelye volt, valódi intézmény a maga idejében. Az étterem tetszhalott állapotból idővel valóban meghalt, majd oszlásnak indult és bezárt. Ekkor vette meg egy vélhetően jó ízlésű és nagy pénzes zsákokkal rendelkező tulaj, hogy életet öntsön beléje és visszacsalogassa Rózsadomb apraját, nagyját.

Látványra ez félig meddig sikerült is. Őrült nagy fém vázák, króm teás dobozok, színes lámpák, kis vízesések, rózsás tapéta és hasonló berendezési elemek teszik némileg eklektikussá, de egyértelműen modernné és kisebb fenntartásokkal hangulatossá a helyet. Van itt kényelmes kanapé, stílusos különtermek, teljesen szeparálható dohányzószekció és egyéb nyalánkság is. Persze jó lenne, ha egy hétvégi ebéd alkalmával a kiszolgáló-személyzet és az ebédelők száma nem 1:1 arányban lenne, de ne legyünk gonoszak: adjunk nekik egy kis időt felpörögni. Ha lennének itt többen, biztos hangulatosabb lenne az összhatás.

Indulunk a ház borkínálatával. Milyen fehérbort kínálnak kimérve? Bizonytalan eredetű Tokaji hárslevelűt és Figula-féle félszáraz zenitet. Várom, hogy a lista folytatódjon, de sajnos nincs más. Ők inkább palackokkal értékesítsenek, mondja pincérünk. Aha. Megértem én, úgy van rajta nagyobb haszon, de mégis... Kérem a fiatalembert, hogy nézzen utána, hátha mégis akad valami, de ő csak egy rozé javaslattal érkezik vissza: két decit ajánl a Vylyan 2009-es terméséből. Nem akarok tovább rugózni ezen a bortémán, ezért megállapodunk ebben. A két deci újbor ára 1100 forint körül mozog, amit igencsak borsosnak érzek – olyan 400%-os hasznot hozhat a konyhára ez a merlot-kadarka házasítás. Nem a legjobb választás a fogásaimhoz, de legyen így.



Kezdésnek bolti magos kenyeret kapunk, habosított fűszeres vajjal - mindkettő OK. Én egy füstölt pisztrángot kérek birsalmasajttal, ami elsőre meglepő párosításnak tűnik. Bizony én is szkeptikus vagyok a végkifejletet illetően. A tányér érkezik, és valóban ott fekszik egy szép darab pisztrángszelet és egy kis adag – túlontúl fakó - birsalmasajt. A lényegről számos salátalevél és egyéb teljesen felesleges adalék hivatott elterelni a figyelmet: van itt félbevágott koktélparadicsom, lollo rosso, jégsaláta és egy kis madársaláta is. A saláták a maguk kezeletlen, pőre valójukban érkeznek, semmivel nem bolondította meg ezt a nagy adag zöldet a szakács. Ilyenformán értelmetlen és felesleges. Megállapítom, hogy a füstölt hal és az édes birsalma igenis működik együtt, kár hogy annyira fantáziátlan a tálalás és annyira unalmas az egész, hogy kb. egy perc alatt belapátolom és nem is gondolok többet erre.

Kisfiam gyerekmenüjéről nem készültek képek. A húslevese ízre rendben volt, a répák nem főttek szét és apró csirkehús cafatok is lebegtek benne. Be is lapátolta rendesen. A főételnek érkező hamburger viszont szerintem fiatalkorúak ellen elkövetett bűncselekmény kategóriába tartozott. Egy közönséges, bolti, pirított, szezámos zsemle vékonyan megkenve majonézzel, alatta egy szelet uborka és két szelet paradicsom, ezalatt pedig egy rendkívül különösen festő, aprócska, tömény fűrészpor állagú és pogácsa. Teljesen olyan, mint a jó öreg bélszínroló, csak ki van lapítva. Csak remélni merem, hogy nem az. A jó hír, hogy saját krumplit adtak mellé és nem Avikot. Szerencsére a gyerek már a levessel jóllakott és utána nagyrészt csak krumplit csipegetett.




Főételnek lazacot kértem hollandi mártással, céklaágyon, kelbimbóval. Nagy dicséret a cékláért és a kelbimbóért, amely szerintem mostohagyerekek manapság a népszerű éttermekben, de itt kiemelt szerepet kaptak. Még jobban örültem volna, ha picit jobban megfőnek ezek a zöldségek, mert így félig-meddig nyers hatást keltettek. Annak is örültem volna, ha érzem, hogy a céklát karamellizálják, vagy a kelbimbót egy kis baconnel zsíron megfuttatják, de nem. Sót sem láttak sokat. Az egésznek így semmi íze nem volt. A céklatallérokra helyezett lazac sem segített sokat az összképen: ez meg picit túlkészült, bőrével lefelé lett tálalva és sütve (tehát nem ropogott sajnos), de legalább örültem az egészséges Omega 3 zsíroknak, amik ezúton a szervezetembe kerültek. A fogáshoz külön szerviztálban hollandi mártást hoztak, ami tálalás szempontjából ötletes megoldás – a vendég annyit löttyint rá a halra és a köretre, amennyit akar. A hollandi mártásról külön tudnák néhány bekezdést írni, hogy mennyire nem felelt meg egy alap hollandi követelményeinek. Most legyen elég annyi, hogy egy lisztes, csomós, ízetlen, mindenfajta pikánsságot (citrom merre volt?) nélkülöző mártás volt, ami az utolsó cseppig ott maradt a tálkában.

A velem szemben lévő tányéron egy gyöngytyúk combja terpeszkedett, fonnyasztott fokhagymás spenóttal és gratinírozott burgonyával. Kezdem a látványra tetszetős burgonyával. Hol volt a vaj, a tejszín, esetleg egy kevés fokhagyma vagy egy csipet szerecsendió a készítés közben? Sehol. Egy rétegzett, nyúlós, lisztes ragacsot kaptunk itt is. A spenót kellemes ízét csak a nagy foltokban előforduló fokhagymapüré csomók keserítették meg, amelyekre óvatlanul ráharapva az ízélmény is megromlott. A Gyöngytyúk combja ízes volt, de talán ez is túlkészült a kelleténél.



Desszertre nem maradt kedvünk, időnk, energiánk ezért a számlát kértük. Sok jó helyen fordultam meg az utóbbi időben, ahol megfordul a trend és a konyha látványosan próbálja felvenni a versenyt a belsőépítésszel és nem csak a külcsínre utaztak a tulajok. Ez az étterem jól néz ki, és jó helyen van. Tök jó lenne, ha főzni is tudnának rendesen.

Rózsadomb étterem
http://rozsadombetterem.hu/






Összesen 4/10

Popular Posts