REMIZ KÁVÉHÁZ ÉS ÉTTEREM – VERGŐDÉS

Gondoltam megírom már egyszer a Remíz hányattatásait ezen a fórumon, de eddig még nem volt lehetőségem rá - nem kívánkoztam soha oda mostanában hétvégi ebédre. Jól meg is lepődtem legutóbbi látogatásom alkalmával. Be kell látnom: ha színvonalban nem is, de népszerűségben a Remíz keményen tartja magát. Továbbra is tele van a terasz/kert vasárnap ebédidőben, alig lehet helyet találni 2 óra magasságában. Tart a népszerűség és kitart a felszolgáló csapat is, akik továbbra is nagyon profin, szakszerűen és kedvesen végzik munkájukat. Kevés olyan helyet láttam az utóbbi időben, ami ennyire pörgött volna - ennyire rohangáltak volna számlákkal, ételekkel, italokkal a pincérek.

Persze értem én: nehéz versenyre kelni egy fényes, meleg, késő nyári napon egy olyan étteremmel, ahol van csúszda, van mászóka, van libikóka, van grillterasz, árnyas fák, hűs szellő és van persze egy dicső múlt. Ha belegondolok, sokáig tulajdonképpen eszünkbe sem jutott máshova menni hétvégi ebédre, annyira jó volt a Remíz minden szempontból. Igazán korrekt, magyaros konyhát vittek, ahol jó volt az ököruszály betéttel és macesszel bélelt Zsüti leves, jók voltak a főzelékek, jók voltak a sültek és finomak voltak a házi desszertek.

Namármost ebből mára kevés igaz. A konyha szerintem rendkívül sokat romlott az utóbbi években. Sokan mondják: a Remíz egyszerűen leragadt valahol a tíz évvel ezelőtti szintnél és nem veszi észre a változást, illetve annak szükségességét. Én evvel vitatkoznék, mert igenis szükség van klasszikus magyaros ételeket felvonultató éttermekre: jó levesekre, főzelékekre, velős pacalra, csülkökre, borjúlábra, lecsóra meg egyebekre, de azért elvárom, hogy ezeket a legnagyobb műgonddal készítsék el nekem. Valahogy úgy, ahogy a nagymamám készítette, vagy anyukám, vagy a szomszédunk Balatonon. Frissen, finoman. Ez az, amit nem tud már hozni a Remíz. Túl sokszor találkoztunk ízetlen, sótlan, elnagyolt, agyonlisztezett, túlkészült fogásokkal és sajnos ez már nem lehet véletlen.



Kezdésnek rókagombás lecsót kérünk. A rókagomba kellemes, szezonális meglepetés és jó ötlet kombinálni a lecsóval. Ez kérem már kreativitásra vall és látszik, hogy igenis van modern elképzelés a konyhán. Kár, hogy kevesebb figyelem fordítódik a megvalósításra. Leírás alapján többet vártam tőle, ízre sajnos erős átlagot üt csak meg a fogás: nem elég sűrű a szaftja, kicsit vizes és elég sótlan is első blikkre. Olyan házi átlag, semmi több. Nem hoz különösebben lázba.



A következő fogás viszont erősen átlag alatti. Vékony lisztrétegben megforgatott és kisütött fogasfilé, kb. három fej, bő olajban kisült fokhagymával tálalva. A hal ízre és sajnos szagra is erősen másnapos hatást kelt, alig győzöm levakarni róla az őrületes fokhagymaréteget. A halszeletek mellé érkezik egy kapros mártás, amely egyszerűen fuldoklik a lisztben és a töltött tök „mártását” juttatja eszembe. Szerintem máshoz készült, de „ide is jó lesz” alapon mellérakták egy kis csészébe, hogy mégse legyen annyira száraz az egész. A köretnek készített túrós tészta felfújt viszont száraz, mint a fűrészpor - már már az ehetetlen kategóriába tartozik. Nagyon gyenge fogás.



Bár képet nem készítettem róla, fogyasztottunk egyet a Remíz híres, lávakövön sült spare ribs-éből, amely a látvány-grillkonyhán készül nyaranta. Idecopy-ztam az étterem hivatalos képét is erről -utólagos engedelmükkel. Én nem tudom ki evett az utóbbi időben jó minőségű oldalast, de nekem volt szerencsém ezt az újra trendivé váló vágatot sokat ízlelgetni különböző helyeken világszerte. Ami ezeket a példányokat jellemezte (mindegy, hogy kínaias, főtt, roston sült BBQ, kólával vagy mézzel kezelt verzióról, vagy egyéb oldalasról beszélünk) az egy kellemesen vastag, szaftos, esetleg fűszerekkel sült ropogós húsréteg és ugye csontocskák, amik közül ki lehet szopogtani, eszegetni a finom falatokat. Evvel ellentétben a Remízben a koncepció az, hogy az ember szinte kutatja a húst a csontok között, mert csak ott lehet találni néhány túlsült, időnként elszenesedett falatkát. Ez kérem egy átverés. A füstös íz bejön, meg csak akad rajta pár falat harapnivaló... csak a sok szerencsétlen, aki berendeli, szerintem nem tudja, mihez viszonyítson.



A csülkös pacal ízre szintén talán jó lenne, de ebbe sem került bele egy gramm só. Sótlan a főtt burgonya, sótlan a szaft, sótlan a csülök is. Puha a hús persze, meg a pacal is jól megfőtt, nem rágós, de az egész olyan szomorkás, olyan semmilyen hatást kelt.


Az ebéd csúcspontja a vége, az utoljára felszolgált máglyarakás volt. Kellemes, barackos, diós, almás réteg alul és édes tojáshabkorona felül. Nem könnyű, de isteni befejezése az ebédnek, csak emiatt távoztam jó szájízzel a helységből.

Nem várunk csodát a Remíztől, tényleg, de ennél viszont sokkal többet kellene kapnunk. Bár árazásban visszafogottnak mondható, kívánom nekik, hogy kicsit többet költsenek minőségi alapanyagokra, és ennek megfelelően kérjenek is el többet érte. Mi biztos meghálálnánk és szerintem a törzsközönség nagy része így gondolja. A Remízben szerintem a konyhából kiinduló punnyadtság és lustaság vezetett idáig – vagy esetleg a tulajok status quo-ra törekvése. A hangulat miatt a nép úgyis jönni fog - gondolják ők -, ezért megengedhetjük magunknak, hogy lefaragjunk kicsit a költségekből. De sajnos ez a szemlélet nem hoz sokat a konyhára hosszútávon. Jó lenne megrázniuk magukat és újragondolni a koncepciót.

Remíz étterem
http://www.remiz.hu/
Összességében: 4,5/10

5 megjegyzés:

Csacsipapa said...

Hiába az Aliz sem a régi úgy látom itten.Vajon ki lehet a chef?

Csacsipapa said...

Hiába az Aliz sem a régi ezek szerint.Nem tudom ki lehet a chef?
Elég lesújtó ez az iromány.

steel said...

A Dining Guide szerint Madarász Gyula a chef

Anonymous said...

Mi szeretjük a Remizt. A lányom szerint kedves és kedvesebb pincérek vannak ott. :) A Spare Ribs-ben levő hús mennyisége szerintem abszolút kielégítő és megfelelően sült - mondjuk én nem a nyári grillről ettem.
A rókagombás lecsót én egyszer tojással kértem és isteni volt. A sütőtök krémleves a tetején tökmagokkal kihagyhatatlan!!
Több látogatás után az egyetlen negatív élmény a gyerekmenün szereplő halrudacska volt - valami bolti mirelit.
Nagyon figyelmesek, pl. amikor (télen) a lányom kérésére sem tudták a gyerekmenü fotóján szereplő epret felszolgálni, távozáskor a tulajdonos frissen készült marcipán eperrel búcsúzott lányunktól.
Szintén pozítívum, hogy az ételallergiára vonatkozó kéréseket is maximálisan figyelembe veszik.
Összességében a mi tapasztalatunk nagyon pozitív, ahányszor autóval elmegyünk előtte, mindig eszünkbe jut, hogy be kellene menni...

Anonymous said...

Régen talán jó étterem volt, de manapság (2015-ben) senkinek nem ajánlom!
Az árak elvannak szállva, hihetetlenül drága! Az ételek minősége pedig eléggé pocsék, főként az egyszerűbbeké.
Volt szerencsém a színfalak mögé is betekinteni. Gusztustalan!!! Kosz, kosz és mocsok mindenütt! Kizárólag az ellenőrök megkenésével érhették el a további nyitva tartást.
Egy ócska lerobbant bérház oldalában van az étterem. A kukák körül halomban áll a szemét. Nem csodálkoznék, ha rágcsálók is lennének.
Az udvaron található gyerekjátékok életveszélyesek!