2009/08/06

NÁNCSI NÉNI - AZ INTÉZMÉNY

A Náncsi Néni Budapest éttermi palettájának egyik legellentmondásosabb étterme: sokan imádják és szinte minden egyes hétvégi, családi ebédjük színhelyéül választanák, sokan pedig fanyalognak, amiért évről évre elhódítja a Michelin Bib Gourmand minősítését, amelyet jó ár érték arányáért és házias konyhájáért kap.

Akárhogy is legyen, Budapest egyik legkellemesebb étterméről van szó, sok fantasztikus adottsággal, melyek közül az órási, játszótérrel is rendelkező kerthelység jelenti a fő vonzerőt. A hintán és mászókán nyüzsgő gyerekek szülei nyugodtan dőlhetnek hátra székeiken egy kisfröccsel annak tudatában, hogy gyermekeik egymás társaságában jól elvannak. A kiszolgálásról pedig annyit, hogy a Náncsi felszolgálói és pincérei szintén egyfajta állandóságot, stabilitást jelentenek a folyton változó gasztronómiai szcénában, ami nagyon megnyugtató egy törzsvendég számára.

Miután elhelyezdetünk a kicsit bizonytalankodó, műanyag „Flair”-jellegű székeken, az óriási napernyők árnyékában, kirendeljük a hosszú lépés hozzávalóit: a házi rizlinget és a hagyományos szódás szifont és nekilátunk az étlap tanulmányozásának. Szinte semmi sem változik évek óta a fix étlapon: ontja magából a nosztalgikus, vagy annak tűnő fogásokat, néha giccses módon körülírva. Evvel párhuzamosan viszont jelentősen bővült a napi illetve heti kínálat az étteremben. Úgy döntünk, hogy innen is és onnan is választunk valamit.

Elsőként palóc-, illetve gulyáslevest kérünk. Örülünk neki, de mégis bizalmatlanul fogadjuk azt a tényt, hogy a levesek a rendeléstől számítva kb 5 perc múlva már meg is érkeznek. El kell telnie még 5 percnek amíg kanalazni tudunk a tányérokból feltételezhetően a mikro perzselő hatása miatt. Mindkét leves igen sűrű, látszik hogy beleadtak apait anyait.


A palócleves kellemesen tejfeles, pikáns és jót tesz neki a maréknyi kapor is, amivel nyakon öntötték. A marhahús darabok kellően omlósak de nem főttek szét, nem úgy mint a krumpli és a zöldbab, amit kicsit "túlkezelt" a séf.



A gulyás is bíztató – itt jobb állapotban vannak a répa és burgonyadarabok, érezhető, de nem uralkodó benne a fűszerkömény. Mindkettő korrekt, az átlagos, házias konyha mintapéldányai.


A főételként kapott harcsapaprikás túrós csuszával az étlap szerint mindig frissen készül és ez az ízéből rögtön ki is derül. Talán a legjobb harcsapaprikás, amit az elmúlt években fogyasztottunk Magyarországon. Az igen komoly mennyiségű halfilé friss, puha, omlós, de mégis fess, míg a rá mert paprikás mártás egyenesen fejedelmi. Zöldpaprika szeletek és vágott petrezselyem is kerül a lágy, nem túlzottan paprikás mártásba. A túrós csusza már önmagában is megállná a helyét, de itt most másodhegedűst játszik a paprikás mellett. Optimális menniségű tejföl és túró borítja az ideális ideig főtt, de nem priított csuszatésztát és - mint a képből látható - bőven jut a tetejére frissen sült pörc is. Tökéletes.



Egyszerű, de nagyszerű a fejessalátával tálalt tojásos nokedli is. Amilyen egyszerű ez a fogás, oly sokszor láttam már elrontva. Volt ahol balzsamecetes madársalátával akarták tálalni, volt ahol olyan száraz volt a galuska hogy kopogott. A náncsiban jó fél fej zöldsalátát nyakon öntenek cukros, ecetes lével és hozzák mellé a friss tojással borított, puha galuskát, aminel egyetlen hibája hogy sótlan.





A Náncsi híres túrógombócát a végére hagyjuk és nem csábulunk el a napi ajánlat, a mini epres gombóc hallatán sem. A gombóc komoly fejtörést okoz nekem, hiszen kb akkora mint egy malomkő és belül olyan sós és tömör hogy kezdem érteni miért inkább a tésztaköretek közé sorolja az étterem és nem a desszertkehez. Ha az ember desszertként tekint erre, akkor egy jóval könnyebb, légiesebb, kisebb és nemutolsó sorban édesebb gombóc képe sejlik fel előtte. Ez így sajnos kezelhetetlen és a mennyiség egyértelműen a minőség rovására megy.

A Náncsi összességében kiszámítható, korrekt konyhát visz különösebb allűrök nélkül. Néhány frissen készülő fogáson látszik a szeretet és a törekvés, másokon pedig inkább a marketing. Épp ezért ajánlatos a jól bevált, inkább magyaros jellegű fogásoknál maradni. Volt ugyanis szerencsém a múltban beválasztani itt néhány "kreatív" fogást is, amelyek sajnos nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Az ember itt tényleg a házias konyhát keresse a szó legszorosabb értelmében: nem találunk itt se modern felfogásban átértelmezett vagy újraértelmezett magyaros ételeket, hanem egy makacs ragaszkodást a hagyományokhoz. És ez jól van így.
Náncs Néni étterme
Összesen 6/10

8 comments:

Sergio said...

Jó beszámoló!

A kreativitásról és a házias ételekről:
adj egy próbát a konyakban pácolt libamájpástétomuknak, vagy a napi ajánlatból a liba-tálnak. Sehol sem ettem még ennyire tökéletesen elkészített libacombot.

A túrógombóc tényleg túl nagy és az alja kemény, érezni rajta a sietséget. A nagyipari jelleggel pedig egyetértek.

üdv

Virago said...

Annak fényében amit a Café Körről írtál, komolyan nem értem az elnéző hozzáállást a Náncsihoz.
Ez a túrógombóc élmény valami rémesen hangzik és néz ki!

Kovem said...

A túrógombóc valóban ehetetlen, hatalmas, ízetlen és kőkemény. A húslevesről nem írtál, az is pocsék. Én a náncsiutálók táborába tartozom.

steel said...

Szerintem divat utálni a náncsit. Ha annyira trágya lenne, akkor nem találkoznék vasárnapi ebédek alkalmával annyi ismerőssel. És nem lehet MINDENKINEK ennyire rossz izlése. Egy teljesen átlagos, ok étterem, semmi több.

tapas said...

Szerintem is inkább átlagos, azaz a magyar szar átlaghoz van közelebb, mint a jobb étteremek színvonalához.

Ja, és amikor 3 év szünet után újra betértünk, fizetéskor azzal is megleptek, hogy a "Kukac Bt." feliratt melletti napi ajánlat tábla árai "nem tartalmazzák az áfát"!

Sajnálom, hogy egy ilyen szép kertben ilyen aránytalanul drága és vacak dolgokat kellett megtapasztalnunk.

Mondjuk a harcsát nem kóstoltam, de attól félek, az is csak a szerencsén múlt.

Anonymous said...

A náncsi néni sajnos szar. Hogy miért találkozol sok ismerőssel: mert budai vagy és ismerőseid is mind budaiak és budán max. 1-2 hely van ami ezer éve úgymond stabil családi hely.

Másrészt az ismerősöket nem érdekli a gasztronómia (ezért is megy ugyanaz a társaság a remízbe is rendszeresen pl. ami szintén szörnyű).

Lehet,hogy most éppen jó volt a konyha, de én évente egyszer megyek (nem magamtól) és kivétel nélkül mindig szart kapok (hideg az étel, rágós a hús, stb.) -- pont mintha 1987-ban lennénk (Remíz dettó).

steel said...

újabb náncsi ebéden vagyok túl. a palóclevesem kifejezetten jó ízű, bár minden szétfőtt benne. bevetettek egy nehéz francia vaslábast, amiben zsírjában konfitálnak kacsacombokat és vele együtt répát, zellert, hagymát, karalábét. más köret nincs, csak zöldség. szerintem egész kitűnő volt. kedves nejem mézes pulykája karamellizált friss eperrel szintén ok volt, bár túlontúl édes (ami őt nem zavarta). jelzem, hogy a kacsa omlós volt, a fűszerezésben kicsit túltengett a majoranna, de a zöldségeknek nagyon jó íze volt. szóval nem kell ezt annyira utálni. de tudom, hogy a véleményemmel kisebbségben vagyok.

Anonymous said...

Nem erdekes, h nincsenek náncsi kedvelők, csak náncsit utálók, a kaja fos, a kiszolgálás idegesítő, az árak magasak és IGEN sztem mindent csak mikróznak, sztem kiszúrtak és azért kaptál friss kaját