2008/11/23

KISTÜCSÖK – BALATONPARTI IDILL

A nyárnak hivatalosan is vége most hogy leesett az első hó. És ha nyárról van, szó akkor óhatatlanul feltörnek a nyári emlékek: a strand, a balatoni élmények és evvel együtt a Kistücsökben töltött kellemes órák. Kevés olyan étterem van a Balaton partján, amely e hasábokon megjelenhetne, de a Kistücsök nemcsak balatoni viszonylatban, de országos megmérettetésben is komolyan megállja a helyét. Van egy angol barátom, akinek Magyarországra érkezve az elsőszámú vágya az, hogy a Kistücsökben ebédeljen egyet. Mások pedig, úgy hallottam Írországból repülnek Sármellékre, hogy elköltsenek itt egy kellemes vacsorát. Nem teljesen egyértelmű számomra hogy a Kistücsökért érdemes-e ilyen óriási kitérőket tenni, avagy – Michelin definíció szerint – „az étterem önmagában megér egy külön utat”, de abban biztos vagyok, hogy a Balaton partján nincs párja.

A Tücsök kívülről olyan, mint bármely más balatoni turistacsapda. Az sem segít sokat a helyzeten, hogy közvetlenül a főút mellett található Balatonszemesen. Elhaladva mellette nem kapunk óriási kedvet betérni és semmi nem utal arra, hogy a konyha mire képes. Bent sem javul sokat a helyzet: ódon bútorok, „beülős fa-boxok plüss kárpittal”, amilyen angol pub-okban található - szóval egyértelműen eljárt a belső berendezés és dizájn felett az idő. Egyébként a belső helységbe az ember ugyebár csak akkor látogat be, ha már kint a napos teraszon nem tud üldögélni. Márpedig mostantól, a tél beálltával nem tud üldögélni.

Na de legyen ennyi elég a dekorról és térjünk rá a lényegre: a konyhára. Amikor először jártam itt (kaptam egy fülest valakitől) egészen meg voltam rökönyödve, hogy a sok olajos pörkölt és megmikrózott halászlé vidékén mi visz rá egy tulajdonost, hogy valódi, színvonalas ételeket gyártson a tó partján, és ne vegye fel a közismert „a németeknek ez is jó lesz” stílust, ami a többi helyi étteremre jellemző. És ami a legérdekesebb: mindezt az év 365 napján tegye. A tulajnak igaza lett, hiszen egy kellemes, őszi hétvégén a hely dugig volt és semmi jel nem utalt arra, hogy augusztus 20-a után lennénk.

A képek és az ételleírások két külön alkalommal készültek. Az egyik szeptember derekán, a másik pedig október végén.

Konfitált kacsazúza grillezett őszibarackkal. Egy parádés nyári fogás. A zúza a puhaság olyan szintjét érte el, ami csakis konfitálás lévén jöhetett létre. Kellemes és üde párosítás volt hozzá a grillezett barack.


Malac hasalja káposztával és zöldfűszeres krumplival. A hasalj emlékeim szerint omlós és puha volt, a bőr kellemesen pörcös a tetején. Mint a tálalásból kiderül az édes, enyhén karamellizált káposztát kis halmokba rendezték, mellé kis tégelyben tálalták a szeletekre vágott főtt burgonyát, zöldfűszeres és besameles mártásban.



Harcsapaprikás túrós csuszával. Ha alapanyag tekintetében nem tökéletes harcsával dolgozik a konyha, akkor a hal hajlamos arra, hogy zsíros és kicsit mocsárízű legyen. Ennek itt a teljes ellentétjét lehetett megfigyelni: a haldarabkák isteniek voltak, a paprikás mártás pedig lágyan fedte, és nem áztatta el őket. A túrós csusza - a magas elvárásaimmal ellentétben - jellegtelen volt. Mint az alábbi képről is látható a tészta nem elég tejfölös, szaftos, kiszáradt rajta a túró és hiányzott róla teljes egészében a pörc.



Októberi ebédünk egy köszöntő falattal indult. Kacsanyelv és aszpikos marhapofa egy kis ecetes, eltett zöldséggel. Köszöntésként kedves gesztus, íze viszont kicsit átlagosra sikeredett. Talán az aszpikos pofa kicsit több fűszert érdemelt volna, vagy az egész fogás egy csöpp mártást, esetleg tormát, mustárt körítésként.



A savanyú kacsaszív egyszerűen remek, lehetetlen benne hibát találni. Olyan, mint a legjobb szalontüdő, érezhető benne a pikáns, citromos, fehérboros, zöldséges ízvilág. A kacsaszív pedig a korábban fogyasztott zúzához hasonlóan isteni puha.



Ha már a hasalja ilyen csodálatos volt, gondoltuk, kísérletet teszünk egy jó oldalassal is, hiszen ezt a kitűnő csontos vágatot erősen alábecsüli a hazai gasztronómia. Kezdjük a körettel! Az oldalas mellé tálalt szalonnás, paradicsomos rakott burgonya egészen remek. A hús viszont nincs jól elkészítve: inkább a zsír dominál benne és nem a hús, ezen felül túl sok időt töltöttek a sütőben és szárazra sültek a darabok. Összességében a fogás nem nyújt maradandó élményt.



Ennél mérföldekkel jobban sikerült a házi nyúlgerinc vajas sütőtökkel és kölessel. Talán ez a fogás az, amely hírnöke lehet annak az iránynak, amit kreatív magyar konyhának hívunk. Ahol a rég nem látott, vagy újrafelfedezett hazai alapanyagok előtérbe kerülhetnek új, ötletes kombinációkban. A zsenge sütőtököt gyorsan átforgatták kevés vajon, melynek következtében roppanós maradt és megtartotta csodálatos, édes ízét. A nyúlgerinc jelentős mennyiség, vajpuha, omlós és jól lehet tunkolni a falatokat a mellé tálalt jus-be. Ugyanez vonatkozik az alapjáraton szárazkás kölesre is: egy kis redukált „nyúllével” leöntve új értelmet kap.



A Kistücsök - hál istennek - egész évben nyitva áll a vendégek előtt. A nemrég átadott új autópálya szakasznak köszönhetően egy bő óra alatt le lehet jutni ebédre vagy vacsorára. Ha belegondolok abba, hogy a Margit hídat hamarosan lezárják, akár kitűnő ebédprogramot is jelenthet januárra.

Kistücsök étterem
www.kistucsok.hu
Összességében: 7,5/10

3 comments:

Lchef said...

Nem hittem volna,hog ya balatoni út mellett ilyen ételeket szolgálnak fel...

Hajdul said...

Én azt hiszem a szín is fontos. Ezeknek olyan semmilyen színe van. Nem állítom, hogy mindennek pirosnak kell lennie.

Gabah said...

Én még nem voltam a Kistücsökben, de hogy leszek, az biztos!
Hajdul, ne bízz a fotókban!