PRIME STEAK - MAMMUT HÚS
Nem szoktam pláza éttermekről írogatni, mert tucathelyek általában és nehéz kimagasló fogásokat találni a Leroy Cafék, TGI Friday-ok, Wasabik, palacsintázók és gyors, gyrosos görögök útvesztőjében. Mégis kivételt tennék a Prime Steakhouse esetében, amely úgy tűnik egy színvonalas és igényes vállalkozás a fogyasztás eme templomában, a Mammutban.
Tényleg, a Mammutot egy „m”-el írják vagy kettővel? Hát persze, hogy eggyel. Az üzletközpontot viszont konzekvensen kettővel írják (helytelenül). Emlékszem, hogy amikor egy hivatalos megbeszélés során rákérdeztünk, hogy ez miért van így, azt találta mondani a marketing osztály, hogy „azért, mert nagy”. Ja, mindent értünk!
A Mammut 1 felső szintjének jobb hátsó szegletében volt már szerintem mindenféle konyha, de talán steak house még nem. Látszik, hogy akárki is vette meg/bérelte ki a helyet nem spórolt a berendezéssel, az igényességgel és a személyzettel. Az enteriőrt elnézve persze nem mondanám, hogy a jó ízlés és a korszerű belsőépítészet találkozása lenne ez, szerintem ez a stílus kishazánkban menő már csak - inkább amolyan „pénzes” helynek tűnik: mű-onyx pult, belógó szőrős lámpák, meleg tónusok, fapadló, etc. Kellemes, de nem korszerű. A logót egyértelműen a Lamborghinitől lopták. Sajnos erre nem tudok jobb szót találni, mert a bika és az arany keret egy az egyben onnan van. Még csak erőfeszítést sem tettek annak érdekében, hogy picit módosítsák a jogdíjtól való félelmükben. Na jó, a feliratot cserélték Prime-ra. Biztos a tulaj szereti a gyors autókat, esetleg ő a magyar Lamborghini képviselet. A belső térhez hasonlóan igényes és látványos a website-juk, bár kicsit ijesztő hogy Magyarország (elméletileg) premiere steak háza nem tudja leírni a steak szót és a menüben „stake and wine”-ként szerepel.
Ezektől az apróbb észrevételektől eltekintve nagyon kellemesen üldögélünk a tágas, fényes helységben, ahol az igen figyelmes és kedves pincérek csak úgy sürögnek-forognak körülöttünk. Eleinte úgy érzem, csak velünk vannak elfoglalva: kb. 5 különböző felszolgálót számolok, aki az óhajainkat teljesíti folyamatosan. Az biztos, hogy a felszolgálók és a vendégek aránya megfelelő és a felkészültségük is jó. Kell is felkészültség ahhoz, hogy meg tudjanak különböztetni egy médium illetve médium rare fokozatra készülő steak-et, hiszen a Prime-ban a „félfokozatok” is játszanak. Megállapítható összességében, hogy kevés a jó steak kis hazánkban, nem utolsó sorban az alapanyag krónikus hiánya miatt. Itt is USDA prime, új zélandi és argentin portékával operálnak. Csak a legjobb helyekről, a legjobb vágatok. Másik meglátásom a borokkal kapcsolatos. Feltűnően jó szelekció áll rendelkezésre kimért borokból és palackosokból egyaránt, bár gondolom a bár mögött megbújó Enomatic készülék besegít a „készenléti” állapot fenntartásába.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2AUqXVnqRWRYjNt0UkEc78hBUk2pR-0wp2nXob9-2T690OR9-zJ-WYBBAsEBa89j0rM4gwmGWAlkbRZ87iGP0Vb1aK9gvpIuEz97Ar87VU82Gn_PYI5bjJdknu0axQ3prXJ_j2wL1McY/s400/IMG00086-20110515-1349.jpg)
Kenyérkosár érkezik fűszervajjal és „bélszín pástétommal”. Hogy miért akarna, valaki bélszínből pástétomot csinálni azt nem tudom, mindenesetre a paté kellemes, krémes, édes a rá kent cukros zselés rétegtől. A fűszervajban keressük a fűszereket, de nem nagyon találjuk. A kenyérkosár tartalma meglepően jó: egy barna magos, egy aszalt paradicsomos ciabatta és egy sima fehérkenyér. Mindegyik friss, ropogós. Ez is az igényesség egy szintje.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7IcstEsOJbkXVNrnXPXBD_hoxL_Zw9K-1BoEos_2XMSQsyZBJVrid4ulKEy8-C0l5IvGP17qo7jENwEfxUrHZbcF_bICQAho8l8VVBir3P0A56BuG5uNlqLL68dG4f377JgOK1U5Ouec/s400/IMG00087-20110515-1400.jpg)
Előételnek kérünk egy jalapenos fetakrémet illetve egy Angus bélszín carpacciot gorgonzola parfait-vel. Az igen jó, pikáns, enyhén csípős krémhez meleg pirítóst kapunk (nem az ipari tósztot) és elnyalogatjuk gyorsan. Az Angus carpaccio nagyon kellemes: kis parmezánforgácsok és olivaolaj díszítik a hajszálvékonyra szelt hússzeleteket. Önmagában ennyi is elég lenne, de a tányér közepére halmozott parfé amolyan felesleges barokkos túlzás, aminek ráadásul tejszín íze van, ha nagyon nevesíteni szeretném. Mást nem érzek benne. Ráadásul a carpaccio mellett hagyományosan egy krém véleményem szerint jobban megfér, mint egy jéghideg fagylaltgombóc.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixDJ0c1eaYWAmlbwCCZn5iDy_Eb6NCg1YeCcY22Mccxbg0_DtZi5XJEbENzR7Zoey7-rcFcfEUh7T6Ku0glDbXQBiOed9mzYfl6GArgrNSVKmAEWWzhILLUPzxKvxuExZ_Hsj6q1tUh58/s400/IMG00088-20110515-1419.jpg)
Na de jöjjenek a főszereplők: egy 360 grammos és egy 180 grammos argentin ribeye steak. A Prime website szerint érlelt Angus marhát szolgálnak fel kívánt készültségi fokra sütve, vajjal locsolva és Himalája sóval megszórva. Azért is választottam a rib eye-t mert ez általában elég márványozott (értsd: zsíros) szokott lenni és a kis zsírszövetekben lakik az íz, mint tudjuk. Na persze nem egy wagyu, de azért az oldalas/bordaközeli elhelyezkedése miatt jóval intenzívebb íze tud lenni egy hagyományos bélszínnél. Első megállapításom az, hogy mindkét steak valóban közepesre illetve a kért medium-rare fokozatra lett sütve. A médium rare egyébként helyenként inkább médium, de tudatosan kérem mindenhol egy teljes vagy fél fokozattal nyersebbre ismerve az általános ízlést errefele.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFqOpCkot1SgNJzsBm71dhPiy9eilkO-J-UER0yVNLqC4vP0itbImID0CcPChQQ5nOHb_yunOnejgfMwkBlGsG0Z4kLx8WWs3fQOFqGlo47J-Z9Q7v0zdObltWsSYFTd9mMDj5JyjPTSo/s400/IMG00090-20110515-1420.jpg)
Második meglátásom az, hogy a hús nem hűl ki, forró tányéron érkezik, és ami talán még fontosabb elég ideig lett pihentetve a sütés után, hiszen nem látunk véres húslevet a tányéron folydogálni. Harmadik meglátásom az, hogy a kisebb vágatok valahogy jobban hordozzák a cupákosságot, amire vágytam.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbiOWL7kprATfI7BPUapq0ap1nEULow0GoB6IChfoChqbIW5oZ6qDDJMh-8r0TXcReMBqfM0g83vL5O5x_jGZ8feUyWjac3ISrVHloxkITNmTPbetcZwB1XjMLmLu9jnbJoD9XONTeRNk/s400/IMG00079-20110218-1313.jpg)
A nagyobb, 40 dkg-os darab lehetne zsírosabb, omlósabb és talán lehetne „kérgesebb” is a sütés után. Utolsó meglátásom az, hogy csúcsminőség ide vagy oda, azért becsúszott néhány kellemetlen rágós ín a húsainkba. Ennyi kritikus meglátás után viszont azt kell mondanom, hogy egy igazán finom steak-et ettünk, technikásan elkészítve, igényesen szervírozva.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_rtrTaXxVF2BzGFFIdLJfHMfXKSsISZCsnhmB1z2_H7xoBHW3Wc_Xbb8b9FqFht3LPcKmfepGH87hd0RDU2lr7-qzT6LVuI8UX63HOV0YfqxwD2Pj-nWDS9IEQ4P2nW9G2MqkiH5zmQE/s400/IMG00089-20110515-1419.jpg)
A köretek már gyengébben muzsikálnak. A gratin burgonya tömény tejszíntartalma ellenére mérhetetlenül kiszáradt, a pikáns, mustáros mártás pedig túlzottan durva, elnagyolt a húshoz. A karamellizált hagyma viszont egy emberes adag, édeskés, kellemes, és remek kiegészítője a steak-eknek.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPmbZM3iRFV37BGGlPOwGdPrmxwGpijktwoqYHkiZYebybBZBixDcexmVCr53uVT9YLK3H5WbyKNMEQkrW2bxHqMRzmyHfYV5UCvtMBVAWGV2vOtW-QT__WNuVNOhALCAVRhpmjQBnVYE/s400/IMG00078-20110218-1241.jpg)
Kérünk egy steakhouse salátát is, amely zöldsaláta, bacon, pekándió, kecskesajt és szárított gyümölcs egyvelege némi gorgonzolás dresszinggel nyakon öntve. A salátalevelek frissek, a bacon ropog, a kéksajt morzsolódik, mégis az egész kicsit lapos, kicsit uncsi.
Az étlap is a krónikus barokkos túltengés áldozata, annak ellenére, hogy steak house-szak van dolgunk, mindenkinek meg akar felelni: van itt gulyás, hamburger, töltött csirkemell, oldalas, libamáj, kagyló, halibut és lazac. Ja, és tízféle tészta is.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5DC5VvVly5Rr4eIUseUdhRfceo8-S4NZS5vI9PCxD-7qtfiTB6KH_y20kzpggpKbsf5F3NP3EasCdQCHfgcXXDlFlKaloMHOETwUasxIFJBaMM53YtZEhzYioHxfQpChOpRieGr_K8E0/s400/IMG00091-20110515-1447.jpg)
Miután egy igen kitűnő kávét fogyasztunk, egy szelet csokoládétortát is bevállalunk desszertként. A torta nagyon finom: tömény sötét csokoládé kérge alatti csokoládés piskóta szelvények közt diókrémet és pekándió darabokat vélünk felfedezni.
A Prime első blikkre egy plázacicáknak és futtatóiknak összebarkácsolt tucat-látvány étterem. Ezen a percepción persze nem segít sokat az, hogy egy pláza felső szintjén találjuk. A látszat és a prekoncepciók ellenére a Prime valójában egy igen kellemes, barátságos étterem, ahol tényleg sok mindent megtesznek azért, hogy minőséget tegyenek le a fogyasztó elé. A húsok elég jók és elég jól vannak elkészítve, csak köretben kéne egy picit felfejlődni a főszereplőhöz. Vissza fogunk térni.
Prime Steak House
Összesen 6,5/10
Mammut 1 - Bp. II. ker. Széna tér