MOMOTARO - KULT BÜFÉ



Veszélyes dolog a Nádor utcai Momotaroról rosszat mondani, vagy rosszat írni, hiszen jelenleg a legkultabb kult kínai büfé Pesten. így nekem is meg kell válogatnom a szavaimat. A facebookon gyakran látni egy egy hétvégi délelőtt, ahogy másnapos véleményvezérek hada indul meg „felitatni” az előző napi alkoholmennyiséget egy finom tál ramen levessel.

A helyre természetesen szándékosan használom a büfé kifejezést, mert bár a Momotaro próbál étteremnek tűnni, mégis valahol az alapvető büféhagyományokat követi. Éttermi mivolta egyébként már a belső tér szemrevételezése során megkérdőjeleződik. Van egy büférész, ami tulajdonképp nem is a Nádor utcáról, hanem a Széchenyi utcáról nyílik. Itt találunk kb. 5 asztalt egy kis szobában. A hihetetlen népszerűségnek köszönhetően ezt a kis lyukat kinőtte gyorsan a Momotaro (számtalan látogatásom során sosem találtam itt még helyet) és bővülni kényszerült.





A bővülés iránya ezen a ponton merész fordulatot vett. A Momotaro ugyanis egy az egyben, szőröstül bőröstül elfoglalta a mellette található Nádor vadétterem helységét. Nem szarozott sokat, mindent hagyott úgy, ahogy volt, csak épp a menü változott meg drasztikusan. Itt következik a kultság első manifesztációja. Bizarr élmény ramen leveseket és gőzölt kantoni gombócokat fogyasztani egy 1970-es, full vadász dekorral, stukkókkal, és különböző agancsokkal, trófeákkal felszerelt helységben. Mindenesetre nekem még csak ehhez a helységhez volt szerencsém eddigi látogatásaim alkalmával.



Szintén a móka kategóriájában tartozik, hogy a tányérok a Tabiji feliratot viselik, ami sehogy nem összeegyeztethető sem a Momotaroval sem a Nádor vadászétteremmel. De ha az ember kinéz az utcára, akkor lát három ajtóval arrébb egy Tabiji feliratot, ami egy valaha megszűnt japán étterem portálját díszíti. Itt minden össze lett dobva, semmit nem hagytak veszni. Minek díszítésre költeni,ha van tökéletes – vadászatot ábrázoló - relief a falon? Minek tányérra költeni, ha a szomszéd pinyóból áthozhatjuk? Hogy más rajta a felirat? Ugyan már.

A felszolgáló személyzet úszik. A szó szoros értelmében. A rohangálás permanens, szinte futva veszik fel a rendeléseket, egyfolytában magyarázkodnak, elnézést kérnek, megígérik hogy bizonyos dolgokat előrevesznek a rendelés során, nehogy éhen haljunk várakozás közben.
Két előétellel probálkozunk és két ramen levessel. Az egyik előételünk egy 100 napos tojás, a másik pedig a cha siu bau, avagy kantoni, gőzölt, húsos táska. Kezdjük a száznapos tojással.



Biztos, hogy a leggyengébb példány, amit az elmúlt években ettem. A sárgája száraz, a fehérje rágós, kemény az egész. Nyakon öntötték elképesztő mennyiségű édeskés, sűrű szójaszósz és talán osztrigaszósz keverékével. Úszik minden a fekete lében. A tetejére vágtak tofukockákat és zöldhagymát, ami jó, de nem segít szegény tojáson semmit. A valódi 100 napos tojás kacsatojásból készül (itthon sok helyen tyúktojásból készül - az sem rossz persze) , sóval tartósítják hetekig agyagban, amíg a színe nem lesz kívül barnás, belül fekete és kívánt konzisztenciája lágy, krémes, zselatinosan puha. Imádom, de nem ezt.



A cha siu bau (Momotaro húsos) táskák sem sokkal jobbak sajnos. A tészta tömény, mint állat – megdolgozta az élesztő rendesen. Kár, hogy a benne lévő töltelék és a felfújt puffancs tészta aránya nagyon rossz az utóbbi javára. Percekig csámcsogok üres, ízetlen tésztán, amíg eljutok a sertéshúsos töltelékig. Maga a töltelék rendben van, bár kb. ugyanabban az osztrigaszószos, sötét szójás mártásban fürdik mint a 100 napos tojás. Itt érezni kevés gyömbért is. Van mellette mártogatós szósz, amibe jól bele lehet mártani a nagy tésztadarabokat. Marad is rendesen tunkolható tészta, mert 6 darab gombócot hoznak egy adagban, amivel biztos jól lakik egy átlag magyar ember.

Tovább a ramenre. Van egy csirkés és egy sertéshúsos ramen tojással. Az egyiket erősebbre kérjük. Ez valóban elixír a másnapos lélekre és 1200 forintért remek egytálétel, ami jó értéket képvisel. Ha az újházi tyúkhúsleves penicillin, akkor a ramen kínai erdetű japán gyógyszer ugyanebben a kategóriában. A mennyiség rettenetes. Miért is ettem előtte bármit is? Tele van tésztával, ami rendkívül laktató. Ezen felül tele van gombával is, meg tojással, meg zöldségekkel, meg hússal, meg… Én hülye. És még kértem bele extra gombát. Bele se fér. A kemény tojáson érezni, hogy már egy ideje készen van. Rendelésnél kettévágták és belerakták. A gomba vízben felengedett szárított fafül.




Nagy kérdés volt számomra, hogy milyen a leves íze, milyen az „alaplé” maga? Hát olyan semmilyen. A beltartalom dobja fel, de alapvetően egy nyugtató, semlegesen zöldséges ízű leves. Nincs markáns íze, nincsenek benne kilógó fűszerek, nincsen benne mondjuk egy enyhén gyömbéres, vagy enyhén csirkés alapíz, nem érzem, hogy dashi alaplé lenne, olyan neutrális az egész.


A Momotaro, ha nem is ipari, több, mint egy büfé, de messze van egy igazi jó japán vagy kínai étteremtől. Jobb, mint az átlagos kínai büfé, sőt az is lehet hogy én vagyok elkényeztetve és jobb mint az átlagos kínai étterem. Mindenesetre nem látom és nem érzem vonzerejét. Nem tudom mi hajtja ide az embereket, hacsak nem egyfajta primér vágy egy nagy tál tartalmas gőzölgő leves iránt. Aki a ramenért jön csak az nagyon nem fog csalódni: kap egy súlyos mennyiségű löttyöt, amit alig bír majd bekanalazni. De nem társul hozzá olyan élvezeti érték olyan élmény, ami ennyire népszerűvé tenné a helyet. Gyors, hétköznapi, olcsó ebédre ideális.

Momotaro Ramen
Széchenyi u./Nádor utca sarka
Összesen 5/10

5 megjegyzés:

Korankelo said...

Annak jó (nekem), akit már sikerült elborzasztania a "Kínai Büfék" ízvilágának és újra fel tudja fedezni, hogy van jobb kínai konyha is.

Ebédelni tényleg nagyon jó.

Hahóti Zoltán said...

A kínai konyhához különösebben nem értek, viszont a full vadász dekoros helyet a '90 - es évek elején még Nimród - nak hívták. A Nádor Borétterem pár méterrel odébb van.

steel said...

Hahóti Zoltán : köszi, tényleg Nimród lesz a megfejtés.

Anonymous said...

Nekem ez nem tűnik ramennek, elve a tésztájának sokkal vastagabbnak kéne lennie, az nem udon tészta a képen.

Anonymous said...

te legalább eljutottál a kajáig....
hozzánk húsz percig nem szólt a kutya se, így aztán otthagytuk őket a francba :(