F1 PADDOCK - DO&CO - CATERING MAGASLATOK

Ritkán ejtek szót catering-ről, mert azt gondolom Pesten nincs igazán jó „nagyüzemi” étkeztetés. Amit a catering cégek produkálni tudnak nagyobb eseményeken, az jó esetben kaphat közepes osztályzatot. Vannak, akik a látvánnyal – formatervezett tényérokkal, szökőkutakkal, stb. - próbálják pótolni, palástolni a technikai hiányosságokat, de a minőség sajnos továbbra is gyenge.

Hál istennek, rövid időre Pestre, vagyis Mogyoródra költözött a catering programok csúcsa, a Forma 1 Paddock Club utazó konyhája. Aki nem tudná, a Paddock Club a Forma 1-es versenyek „szuper VIP” részlege, ahol nem izzadt finn turisták mellett szenvedi végig az ember a bronzlelátón a versenyt, hanem luxus körülmények közt, Moet Chandon pezsgőt szürcsölgetve sétálgat a boxutcában, smúzol a többi VIP-pel, és eközben egy-két pillantást vet a plazma tv képernyőjére, illetve a saját box-a alatt zajló kerékcserékre.

Itt volt szerencsém vendéglátómmal, a Forma 1 hivatalos partnerével, az LG-vel egy kellemes ebédet eltölteni az edzésprogram alatt. Persze a dolog picit csalóka: nem lehet ugyanis teljesen nagyüzeminek nevezni egy cateringet, ami a Paddock Club csupán egyik box-ának szolgál csak fel ételt (kb. 50 embernek egy időben), de ha ehhez hozzáadjuk a Paddock többi box-ában, evvel egy időben étkező emberek számát, akkor igencsak tetemes mennyiséget kapunk. Egyébként a mi kis box-unkban ügyködő szakácsokon úgy láttam, hogy akár kétszeres, két és félszeres létszám esetén is simán megbirkóznának a feladattal.


Kezdésnek egy lazac carpaccio ágyra tálalt lazactatárt kapunk, avokádóval és sajtkrémmel rétegezve. Az egészre frissen reszelt nyári szarvasgomba (tuber aestivum) szeletek kerülnek. A szarvasgomba friss, de sokkal enyhébb íze van, mint az „igazi”, novembertől márciusig kapható, lényegesen drágább és aromásabb verziónak (tuber melanosporum). Maga kompozíció egészen remek – a füstölt lazac íze remekül harmonizál a markáns szarvasgombával, az avokádó semlegesen édeskés, vajas íze és a krémsajt adja a krémességet, míg a tetejére halmozott salátalevelek a szükséges roppanást. Remek.


Friss mozzarella sajt, fügével és olívaolajjal. Mellette sertéstöpörtyű paradicsom concassé-val. A frissesség szembetűnő itt is – a mozzarella jófajta, savanykás bivalytejből készült, üdítő kísérője a friss, édes füge. A töpörtyű zsírtartalma elenyésző, ezért inkább hirtelensült húsfalatkának nevezném. Elropogtatnám reggelig, ha a paradicsom a pohár alsó részein lévő húsokat nem áztatná el.


Ezután következik egy szintén nagyon friss, de elég lapos stir-fry rák, szójával, zöldségekkel és korianderrel. Ez olyan, mint egy jól sikerült kínai zöldségköret, de semmi több. Önálló fogásként nehezen állja meg a helyét.


A következő fogás viszont zseniális. Ez egy roston sült branzinóból, egy rózsaszínre sütött tonhalsteakből, indiai lencséből, beurre blanc mártásból és burgonyakockákból álló kompozíció volt. Mindkét hal tökéletesen lett elkészítve: ilyen szépen átsütött tonhalat régen ettem. Az esetek túlnomó részében, ha átsütve kapom a tonhalat, akkor rostjaira esik szét, annyira száraz, ha pedig kifejezetten kérem, hogy ne süssék meg nagyon, csak kapjon kérget alul és felül a hal, akkor tök nyersen hozzák ki. Tudom, nem vagyunk tengeri halakra szakosodott nép, de az osztrák Do&Co chefjei sem, akik ma itt főznek nekünk. Az indiai lencse külön tanulmányt érdemelne: „Shalimari” magasságokat verdes a fűszerezése.
A fogás érdekes és jól sikerült fúziója az indiai és francia konyhának, hiszen beurre blanc keveredik curry-vel és némi rozmaringgal a halon. Kiváltképp jól passzolt hozzá a nagy üvegekből felszolgált Pouilly-Fumé, amely egyik kedvenc fajtám.


Bernie is benézett kajálni egyet. Tényleg nagyon alacsony.


A desszertek szépek voltak és légiesek. Egy friss eperrel töltött réteske, mellette egy almás mille-feuille és végül egy mascarpone krém. A réteseket befaltam, a mascarpone krémbe csak belekanalaztam.


Volt itt még egy egész szekér tele friss gyümölccsel, kétféle csokoládémártással és trüffel golyókkal is, akinek nem volt elég a szervírozott tányérdesszert.



Összességében nem csalódtam a Forma 1 Paddock cateringjében, amit a bécsi Do&Co étterem stábja készített nekünk. Ugyan a bécsi, Do&Co Albertina nem hagyott anno mély nyomokat bennem, az étterem – feltételezhetően török tulajdonosa miatt is – hajlamos keverni a különböző keleti és nyugati kultúrák fogásait. Simán összerakják az udon tésztát a libamájjal, tempura köpenyben sütik ki a borjúnyelvet és a többi, és a többi. A lazacos előétel és a halak egészen kiválóak voltak, míg a desszert közepes és a zöldséges rák elégséges szintet ért el. Ettől függetlenül ez egy catering cégtől egészen kitűnő teljesítmény.

Forma 1 Paddock catering by Do&Co
Összességében: 6,5/10
http://www.doco.com/deutsch/index_iec_de.htm

Popular Posts