2009/03/10

CULINARIS - MINDIG FRISS

Az embernek olykor nem csak kedvenc étterme, kedvenc csemegeboltja is van. Nekem ilyen a Culinaris Óbudán. Mert melyik másikra is eshetne egy kajarajongó, gyakorló hobbiszakács választása? Nincs máshol a Culinariséhoz fogható bőség fűszerekből, szószokból, olajokból, ecetekből, friss zöldségekből és füvekből. Vettem én már itt mindent: csirke alaplétől kezdve az édesköményen és a cayenne borson keresztül egészen az ír bélszínig és a Ben & Jerry fagyiig.


Budai polgár lévén, a Perc utca a törzshelyem. Kivéve azokat az eseteket, amikor Pesten járok napközben. Ilyenkor mindig megpróbálok beugrani a Culinaris-láncnak a Parlament közelében nemrég megnyitott üzletébe, amely annyiban különbözik az óbudaitól, hogy a tulajok nyitottak a bolton belül egy kis éttermi részt. Egészen aprócska helyről van szó, kb. huszonöt ember tud leülni három nagyobb asztalnál. Itt nincsenek kisajátítható asztalok és helyek, meg kell osztani a placcot a többi éhes betérővel. Ez persze teljesen természetes dolog külföldön, olyan helyeken mint pl. a londoni wagamama hálózat, de itthon nem mondható bevettnek az eljárás. Minálunk ismeretlenek nem cseresznyéznek egy tálból. Dacára ennek, a dolog látnivalóan működik. Kétszer voltam ott, mindkétszer kellemes csevegésbe elegyedtem alkalmi asztaltársaimmal (oké, az egyiket már ismertem).




Az üzlet kínálatához hasonlóan a konyha filozófiájában is irányadó, hogy „adjunk némi egzotikumot és frissességet különleges fűszerekkel és alapanyagokkal”. Mindig változik a heti menü – a legújabb kreációkat az ember a falra függesztett óriási krétás tábláról olvashatja le. Kezdésnek tintahal samosát kérek. A samosa indiai eredetű étel, de arab országokban is megtalálható. A név mögött félhold alakú táskácskák bújnak meg, krumpli-, zöldség-, csili- vagy bármi más töltelékkel. Az itteni samosa nagyon friss és ropogós, de túlzottan olajos. Le kellett volna talán picit itatni sütés után, nem nagy dolog. Ezúttal - a tintahalon kívül - paprikával, cukkinivel és hagymával töltötte meg a puffancsokat a szakács: ízre kicsattanóan frissek és üdék, bár a kaliforniai paprika töménysége legyűri a lágy és ruganyos tintahal által kifejtett ízhatást. Jó hír, hogy ebben a kalamáriban semmi gumiszerű keménység, rágós „csúzliság” nincsen. A fogás tálalása a minimalista és modern dekorhoz és a filozófiához mérten egyszerű: a három táska mellett kis halom egyszerű rukkola fekszik. Azért persze a minimalizmusba se érdemes belehalni – - az egyébként elég neutrális salátát meg lehetett volna kezelni pár csepp balzsamecettel vagy egy kevéske dresszinggel.




Nem bírok aztán ellenállni az étlapon nem is szereplő, de a felszolgáló által melegen ajánlott napi fogásnak, a vörösboros kakasnak. A coq au vin majdnem hibátlan. Csak azért majdnem, mert a sűrű, vörösboros mártásban úszkáló kakas „mejjehúsa” csöppet kiszáradt hőkezelés közben. Azt gondolom a combja jobban működött volna a fogásban, kevésbé száradt volna ki , mint a szárnyasnak erre amúgyis hajlamos része. Ellenben a mártás, a ragu, a benne lévő alkotórészek remekek, a megvalósítás példás. Jóízű a darabokra vágott kolozsvári szalonna, kitűnő az apró gomba és a glasszírozott gyöngyhagyma; kellemes, burgundias, vörösboros, testes a mártás. Igazi remek, házias és bőséges egytálétel.


A Culinaris nagy előnye és legnagyobb vonzereje az, hogy mindig, minden friss benne. Minden héten új az étlap, magukon a fogásokon is érezhető az a törekvés, hogy az éppen aktuális, legfrissebb hozzávalók kerüljenek beléjük a boltból és a piacokról. Ezen felül rájön a jámbor vendég, hogy itt a szakács nemcsak nagyon szeret főzni, hanem tud is. Kicsit himnikusabban szólva: a Culinarisnak akár kulturális küldetése is lehet avval, hogy egyrészt idegeneket ültet egymás mellé, és ha nem is beszélgetésre, de valamiféle minimális kontaktra, udvarias smalltalk-ra kényszerít. Másrészt megreformálhatná az ebéd fogalmát a városban. Ha egyszer nem terjedtek el a jó minőségű gyümölcslé- és szendvicsbárok mifelénk , legalább itt tapasztalható némi igyekezet arra nézve, hogy az éhes irodai dolgozók ebédmenüjébe friss és relatíve olcsó fogások kerüljenek. (Csak semmi kínai büfé!) Sok-sok ehhez hasonló helyet szeretnék Budapesten, de sebtiben!

Culinaris Finomságok és Fűszerek / Étterem
V. Balassi Bálint utca 7
http://www.culinaris.hu/
Összesen: 6/10

3 comments:

Borbely Zsolt said...

Örvendtem ennek a postnak. Nekem is nagyon jó tapasztalatom volt itt. Társammal végigkóstoltunk 7 féle ételt, a skála a jótól az orgazmikusig terjedt. Kiváló alapanyagok, kíméletes eljárások, kreatív megoldások. Mindez elérhető áron. Az Olimpián és a Csalogányon kívül tkp. nincs is konkurrensük ebben a műfajban.

Hapci said...

Kedves Steel/Tamás!

Idelinkeltem az új blogomból, remélem, nem bánod.
http://gasztrojazz.blogspot.com/

Üdvözöl: Oláh Gábor

Anonymous said...

No, ami a Culinaris-ban engem idegesít, az az, hogy néha 1000%-os haszonkulcssal dolgoznak, hülyére véve a sznobokat.
A Culinaris nem a Távol-keletről hozza be a dolgait, hanem nt mindeEurópából, fillérekért.
Mindentől függetlenül valóban vannak jó dolgaik, csakhogy ezeket más helyeken is be lehet szerezni - jóval olcsóbban. Az éttermet mi is le fogjuk meozni!