NEFRIT - CHINESE DETOUR
NefritIgyekeztünk kedvenc kínai éttermünkbe, a budapesti Fő utcán levő Lanzhouba, amidőn felfedezni voltunk kénytelenek, hogy a helyet vagy a VPOP vagy az adóhivatal bezárta 12 napra, mivelhogy olyan ételeket szolgáltak föl, melyeknek nem volt zárjegyük. A múltban a pincérünk folyamatosan azzal a felvilágosítással szolgált, hogy se rózsaszirom-pálinkát, se Tsingtao sört nem tud kihozni, mert ezeket az árucikkeket zárjegy híján éttermekben nem, kizárólag szupermarketekben lehet forgalmazni. Ők, amikor megpróbálták, hatnapi bezárással fizettek a kísérletért. Ezt a sztorit minden alkalommal engedelmesen végighallgattuk, és mi történt, na mi? Nem tanultak a hibájukból, s most megkapták a bünti dupláját.
Oké, kénytelenek voltunk elgondolkodni, mi lehet a Lanzhou „B” változata? Úgy döntöttünk, hogy szerencsét próbálunk a Nefrit étteremmel, e régesrégi kínai műintézettel a Lékai téren. Jártam ott párszor, jobbára üzleti ebédeken, a tapasztalatom jó volt, tehát nyugodtan indítványozhattam az én „Kína-függő” családtagjaimnak, hogy menjünk oda, még akkor is, ha nekünk a hétvégeken csak a Lanzhou a jó.
A Nefrit a város belsőépítészetileg legjobban kitalált kínai étterme. Lehet, hogy azért, mert a XII. kerületben van, és jómódú, jól öltözött népek járnak oda; de lehet, hogy a tulaj jó ízlése miatt. Ő ugyanis nem az univerzális, egy helyről vett, mindenki más által alkalmazott álkínai enteriőrt vásárolta meg. A falakat arany reliefek díszítik, szép a faborítás, bőrhuzatúak a székek, és, hiszed vagy nem, a borospalackok közszemlére vannak téve. Szabályos fehér- és vörösboros poharak társulnak a terítékekhez, a szalvétákat „dombornyomták”, az étlapokat bambuszhártyába csomagolták.
Látszatra minden remek, de ha az ember megkaparja a felszínt, meglepetés éri. A felszolgáló együttest egy szőke és butuska leányzó valamint egy szolárium-barnította ifjú úr alkotja. Előbbi azt hiszi, hogy haverokat szolgál ki, nem pedig vendégeket. Utóbbi tölthetne több időt a konyhában, mint barnulás közben; kitalálhatná, mi micsoda. A fiú tréfálkozik és a leánykával incselkedik egyfolytában; alkalmilag együtt ülnek le, hogy szalvétát hajtogassanak. Időbe telik, míg rájönnek, hogy szükségünk van még egy terítékre, sőt egy plusz székre is; sőt, ihatnánk is valamit. Ez kissé meghaladja az erejüket. Amúgy semmi baj: rendelünk két üveg sört, elviszik a borospoharakat ( bor kínaival? – na nem) és felveszik az előétel-rendeléseket.
A Nefrit hajdanán arról volt híres, hogy bambuszból készült szitaedényekben tömegnyi dim sum-ot kínált. Most: passz. Jött a trendi belsőátalakítás, de vele együtt eltűnt a dim sum-ok java és a 1oo napos tojás is. „Ronda volt és fekete”, - mondja butuska pincérnőnk, és még kíváncsi is rá, hogy miként képes valaki ilyen undorító dolgokat enni…Megrendeljük, ami a dim sum kínálatból megmaradt: a kirántott ráklabdacsokat, meg a gőzölt sertés - vagy ráktáskákat. Ami gőzölt volt, a legjobb szívvel is csak semleges minősítést kaphatott, feljavulni csak az erősen fűszeres kínai szósztól és az ecettől tudott. Abba mártottam. A rántott ráklabdacs viszont igen jóra sikeredett, a meleg káposzta meg közepesre.
Főétel-rendelés közben megtörtént a pincérváltás. A két manöken a balfenéken el – jött helyettük egy hozzáértő, gyors felfogású, a kollégáinál nagyságrendekkel értelmesebb felszolgáló. Nála rendeltük már a főételeket : a szecsuáni borssal ízesített, rántott királyrákokat, jó ropogósak voltak; az osztriga-szószos marhát párolt broccolival. A marhából ugyan mintha kihagyták volna a hagyományos kínai húspuhítót, ilyenformán pálcikákkal nehéz volt a nagy és rágós darabokat „kezelni”. Következett az ötfűszeres kacsa és az édes-savanyú csirke. Mind a kettőben az édes íz dominált, a kacsa volt talán szúrósabb és fűszeresebb. Aztán hoppá! Némi magyar szabványborsó és szabványrépa jelent meg a tányérunkon, elgondolkoztatva engem arról, hogy ezekkel vajon a séfnek mi volt a szándéka? Talán az, hogy hasson a magyar ízlelőbimbókra, és valami „otthonosat” nyújtson valami nem-otthonos mellé? Lehet. Mindenesetre: le a mélyhűtött zöldségekkel, de jó mélyre!
Összegezve, a környezet vonzó, a felszolgálás gyönge, függően attól, hogy ki az, aki fölszolgál. A kaja unalmas, nincs benne semmi a Lanzhou- féle specialitásokból. Viszont jól illeszkedik azoknak a kínai éttermeknek a sorába, ahol a főételekért kétezernél is többet számolnak fel, néha 3-4 ezret is, de a mennyiség kárpótol az ártöbbletért.
Összesen: 5,5
Nefrit étterem
http://www.nefrit-restaurant.hu/
On our way to our favourite chinese restaurant in Budapest - új Lanzhou on Fő u. - we were dismayed to find out that the joint was closed down for 12 days by the VPOP or tax police for selling products without tax registration numbers. We couldn't believe our luck, because the one thing that our waiter kept on telling us in the past is that he can't serve up any Rose palinka or Tsing Tao beer simply because these products cannot be bought in restaurants with tax registration tickets, only in supermarkets. Last time they tried it, they closed the place down for 6 days. He told us this story every time we were there and look what happened? They didn't learn from their mistakes and now they're closed down for nearly two weeks.
So, we thought, what's a possible B option for Chinese nearby? We decided to try our luck with Nefrit, a long standing Chinese on Lékai tér. The couple of times I had been there before was mostly for business lunches and I had positive experiences, so I thought I could recommend it to my Chinese-addict family, who simply can't imagine a different weekend lunch since being exposed to Lanzhou.
Nefrit ranks as the best looking and most tastefully designed Chinese in the city, maybe because of its XII district location and the fancy, wealthy locals who frequent the place, but maybe the owner has good taste and didn't buy the interior design and furniture from the universal-chinese-restaurant-design-supplier everybody else seems to be buying from. It has golden wall reliefs, nice wood paneling, leather seats and a wine display - believe it or not. There are white and red wine glasses placed on the table awaiting the guests, printed napkins and a bamboo covered menu.
All looks well on the surface, but once you start scratching it, you can find a couple of surprises. The waiting staff consists of a blond beach bimbo lady, who thinks she's serving her best buddies and not guests. Her counterpart, the male waiter spends more time in the solarium than in the kitchen trying to figure out how dishes are made. He jokes and laughs with the blondie all the time and they even sit down at a table to fold some napkins. Time passes before they realise that we need another set of plates nd cutlery and then an extra chair and then maybe something to drink. This all requires a bit of an extra effort from them. No worries, we order a couple of beers - have the wineglasses taken away (who would want to feast on chinese with red wine?) - and order the appetizers.
Nefrit was once famous for the large variety of dim sum brought in bamboo steamers. Not anymore. it seems that with the trendy refurbishment the majority of dim sum disappeared along with the 100 day egg. "It was ugly and black" says our bimbo waitress wondering how anybody could eat such gruesome stuff. We order whats left of the dim sum: the fried prawn balls and the steamed prawn and shrimp/pork balls. The taste of the steamed balls was neutral at best and only got better from the chinese hot spice and vinegar I dipped it into. The fried shrimp ball was very good on the other hand and didn't need an extras to make it taste good. Hot cabbage: ok, average.
On to the main courses. By this time we managed to lose the two modell-waiters and we were now in the hands of a very competent, geeky looking youg guy who was miles better, faster, efficient than his colleagues. The main courses started coming: sichuan pepper fried king prawns - great, crunchy prawns with a peppery tangy coating. Beef with oyster sauce and steamed broccoli - a huge portion with large slices of beef wih chunky broccoli. Some of the beef wasn't treated well with the magic chinese meat softener and remained chewy and hard to eat with chopsticks because of its size. We also ordered the 5 spice duck and a sweet and sour chicken. Both had a sweet taste, the duck a bit more acidic and spicy. Some chinese/hungarian standard peas and carrots appeared in these dishes and the accompanying rice and that made me start thinking of what these ingredients add overall according to the chefs? Maybe its just satisfying Hungarian tastebuds or adding a familiar vegetable to an unfamiliar dish and that's why they use it. Whatever the case, I say down with the mirelite die-cut veggies!
The ambience is good, the service is poor depending on who you get and the food is slightly dull and doesn't offer that same degree of specialization that Lanzhou does. It is also one of the more pricy Chinese restaurants in the city with main courses above 2000 generally and some reaching 3-4000, but at least you get sizeable portions everyone can share in exchange for that.
Overall: 5,5
Nefrit étterem
http://www.nefrit-restaurant.hu/
