MINI - BÁRÉTTEREMNIGHTCLUBETC
Kovács Kristóf ügyes üzletember. Miután a Dérynében sikerült rendbe tenni a rakoncátlankodó kiszolgálást és a konyha is új felügyeletet kapott, szemeit gyorsan a szomszéd üzlethelységre vetette. Itt alakította ki legújabb éttermét/bárját, a Minit.
Szerény meglátásom szerint úgy növekszik az általa menedzselt éttermek és bárok száma, mint amilyen ütemben csökken az általa producerként jegyzett tv-műsoroké. Ez egy rosszindulatú feltételezés, de lehet benne valami. A Mini azért szerepel itt is étterem/bárként, mert - mint a Déryné esetében is- itt is nagyon nehéz dolgunk lenne eme vendéglátó intézményt beskatulyázni. Ha a Déryné egy bistró/kávézó/cukrászda, akkor a Mini a koktélbár/tapas étterem/night club kategóriába helyezhető. Van itt minden: futószalagon érkező ételektől kezdve, soha nem látott koktélokon keresztül funky-t és jazz-t játszó és központi helyen trónoló DJ-ig.
De egy dolog biztos: minden egyes eleme a helynek kitűnő ízlésre vall, olyasvalamire, amit csak „nyugaton” lát az emberfia és nyálcsorgatva várja, hogy ki és mikor honosítja meg itthon. A Mini is fényes bizonyítéka annak, hogy a tulaj milyen jó érzékkel csap le piaci „résekre”, hiányosságokra a pesti esti szintéren, hogy honosít meg külföldön jól bevett sémákat. A Déryné eleinte olyan hely volt, ahol egy igen csábító, elegáns, bisztró környezetben, relatíve olcsón mindenki megtalálta a maga számításait. Hiánypótló volt a maga nemében. Namármost Pesten kevés a (jó) bár és kevés az igazán látványos és hangulatos koktélozó hely. Most már ez is van. Meg kell jegyezzem, van egy bizonyos face control jellege is a dolognak, hiszen alapvetően bárról beszélünk, de olyan bárról, ahová nem jut be foglalás nélkül a földi halandó 11 óra előtt.
A Miniben ételt kaphat az ember tálcáról, pincértől vagy egyszerűen leemelheti a körbefutó szalagról. Ahogy az este halad előre és az idő múlik, úgy változik a hangulat, lesz hangosabb a zene és változnak a pincérek által hozott, illetve a futószalagon érkező fogások.
Eleinte csacsogáshoz csak apró finomságokat emelünk le, amolyan nasikat. Veszünk le óriás olívabogyót, marinált paprikát, és grissinit. Ember legyen a talpán, aki képes az olívaolajos, balzsamecetes illetve pesztós kis ibrikekből grissini segítségével kitunkolni a javakat. Óriási kihívást jelentett számunkra is a ropogós, morzsálódó botok végére valami szószt ráerőszakolni, végül úgy döntöttünk inkább hagyjuk a dolgot. A legtartalmasabb üdvözlő falat egyértelműen a sűrű, fokhagymás paradicsomos gazpacho-szerűség. Minden a legnagyobb rendben idáig. Pláne azért mert, már ezen a ponton túl vagyunk néhány koktélon (No. 2 és No. 6) illetve egy üveg boron. Ha a Déryné gyengéje sokáig a kiszolgálás volt, akkor itt igencsak fel kell kötni a gatyát, mert ennél kiszolgálás-intenzívebb hely kevés van. Percenként kell a felszolgálóknak leszedni az aprócska tányérokat, a kiürült poharakat és egyéb asztali díszeket. Ennél fogva a vendég kiszolgáló arány igen magas az éttermi dolgozók javára. De a stáb jól teljesít, nincs panaszunk.
Jöjjenek az ételek. Bőrén sült lazac, különleges mártással és roppanós, friss zöldségekkel. A hal jól lett átsütve: húsa omlik és bőre valóban ropog. Kicsit egyhangú az alá tálalt cukkíni, borsó, sárgarépa trió. A halra kent speciális mártás nem hagy mély nyomokat bennünk.
Fésűkagyló lávakövön sütve. Két nagydarab, óriási köveken sistergő kagylót kapunk a körbejáró felszolgálótól. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy ezeket a fogásokat a pincérek frissen hozzák, tálcán, a nyitott konyhából. Még szerencse, hogy közel ülünk a szakácsokhoz, mert a tálcán sokféle finomság található egyszerre és amire eldöntjük melyikre szavazunk bizonyos fogások szétéghetnek. Ilyen például a fentebb említett fésűkagyló. Mire ec-peccel kiszámoljuk melyik előételt vegyük le, a kagyló húsa csúnyán ráég a kövekre és mire nekikezdünk már komoly fekete kéreg képződik a felületén. Az ötlet jó, de nagyon nehéz úgy kivitelezni, hogy minden tökéletesen klappoljon. Egyébként a kagyló rendben volt, a kis karcinogén réteg miatt helyenként keserű lett de összességben nem volt csalódás.
Szarvasbélszín szilvával. Hú, ez nagyon jól sikerült. A hús maga fantasztikus volt, szaftos, omlós, tökéletesen sütve. A mellé halmozott szilva kicsit kesernyés volt, talán érdemes lett volna a vaddal valami édesebbet tálalni ... esetleg karamellizált cukorral bevonni a kicsit éretlen gyümölcsöt.
Íme egy kép valamelyik koktélomról. Hogy ez a 6-os, a 10-es vagy a 8-as volt, meg nem mondom. Közben – gourmet-kat meghazudtoló módon - még több bort ittunk és a koktélozással párhuzamosan a második üveg vöröset rendeltük ki. De mivel ez koktélbár, szerintem megbocsátható a keveredés.
A futószalagon eközben már lementek a köretek, a saláták, egyebek és már csak ezt láttam.
11 óra magasságában aztán megnyíltak a kapuk, beömlött az idáig kint toporgó vásárlóerő és a hely pillanatok alatt teljesen megtelt. Eközben a zene is egyre hangosabb lett és kaja levonulásával a DJ kiemelt szerepet kapott. Mi remekül éreztük magunkat, jelentős összeget hagytunk hátra, de leginkább az elfogyasztott italmennyiségnek köszönhetően. Maguk az ételek 300 és 1200 forint között mozognak, tehát akár kedvezőnek is ítélném az árakat, feltéve, ha az ember nem kifejezetten enni érkezik ide. De talán ez még amolyan nyitás körüli árazás és hamarosan meglesz a böjtje (ahogy ez a Dérynében is történt pár hónapja). A Mini hiányzott, de már köztünk van.
Mini bár/étterem
http://www.theminibar.hu/
Összesen 6,5/10
Szerény meglátásom szerint úgy növekszik az általa menedzselt éttermek és bárok száma, mint amilyen ütemben csökken az általa producerként jegyzett tv-műsoroké. Ez egy rosszindulatú feltételezés, de lehet benne valami. A Mini azért szerepel itt is étterem/bárként, mert - mint a Déryné esetében is- itt is nagyon nehéz dolgunk lenne eme vendéglátó intézményt beskatulyázni. Ha a Déryné egy bistró/kávézó/cukrászda, akkor a Mini a koktélbár/tapas étterem/night club kategóriába helyezhető. Van itt minden: futószalagon érkező ételektől kezdve, soha nem látott koktélokon keresztül funky-t és jazz-t játszó és központi helyen trónoló DJ-ig.
De egy dolog biztos: minden egyes eleme a helynek kitűnő ízlésre vall, olyasvalamire, amit csak „nyugaton” lát az emberfia és nyálcsorgatva várja, hogy ki és mikor honosítja meg itthon. A Mini is fényes bizonyítéka annak, hogy a tulaj milyen jó érzékkel csap le piaci „résekre”, hiányosságokra a pesti esti szintéren, hogy honosít meg külföldön jól bevett sémákat. A Déryné eleinte olyan hely volt, ahol egy igen csábító, elegáns, bisztró környezetben, relatíve olcsón mindenki megtalálta a maga számításait. Hiánypótló volt a maga nemében. Namármost Pesten kevés a (jó) bár és kevés az igazán látványos és hangulatos koktélozó hely. Most már ez is van. Meg kell jegyezzem, van egy bizonyos face control jellege is a dolognak, hiszen alapvetően bárról beszélünk, de olyan bárról, ahová nem jut be foglalás nélkül a földi halandó 11 óra előtt.
A Miniben ételt kaphat az ember tálcáról, pincértől vagy egyszerűen leemelheti a körbefutó szalagról. Ahogy az este halad előre és az idő múlik, úgy változik a hangulat, lesz hangosabb a zene és változnak a pincérek által hozott, illetve a futószalagon érkező fogások.
Eleinte csacsogáshoz csak apró finomságokat emelünk le, amolyan nasikat. Veszünk le óriás olívabogyót, marinált paprikát, és grissinit. Ember legyen a talpán, aki képes az olívaolajos, balzsamecetes illetve pesztós kis ibrikekből grissini segítségével kitunkolni a javakat. Óriási kihívást jelentett számunkra is a ropogós, morzsálódó botok végére valami szószt ráerőszakolni, végül úgy döntöttünk inkább hagyjuk a dolgot. A legtartalmasabb üdvözlő falat egyértelműen a sűrű, fokhagymás paradicsomos gazpacho-szerűség. Minden a legnagyobb rendben idáig. Pláne azért mert, már ezen a ponton túl vagyunk néhány koktélon (No. 2 és No. 6) illetve egy üveg boron. Ha a Déryné gyengéje sokáig a kiszolgálás volt, akkor itt igencsak fel kell kötni a gatyát, mert ennél kiszolgálás-intenzívebb hely kevés van. Percenként kell a felszolgálóknak leszedni az aprócska tányérokat, a kiürült poharakat és egyéb asztali díszeket. Ennél fogva a vendég kiszolgáló arány igen magas az éttermi dolgozók javára. De a stáb jól teljesít, nincs panaszunk.Jöjjenek az ételek. Bőrén sült lazac, különleges mártással és roppanós, friss zöldségekkel. A hal jól lett átsütve: húsa omlik és bőre valóban ropog. Kicsit egyhangú az alá tálalt cukkíni, borsó, sárgarépa trió. A halra kent speciális mártás nem hagy mély nyomokat bennünk.
Fésűkagyló lávakövön sütve. Két nagydarab, óriási köveken sistergő kagylót kapunk a körbejáró felszolgálótól. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy ezeket a fogásokat a pincérek frissen hozzák, tálcán, a nyitott konyhából. Még szerencse, hogy közel ülünk a szakácsokhoz, mert a tálcán sokféle finomság található egyszerre és amire eldöntjük melyikre szavazunk bizonyos fogások szétéghetnek. Ilyen például a fentebb említett fésűkagyló. Mire ec-peccel kiszámoljuk melyik előételt vegyük le, a kagyló húsa csúnyán ráég a kövekre és mire nekikezdünk már komoly fekete kéreg képződik a felületén. Az ötlet jó, de nagyon nehéz úgy kivitelezni, hogy minden tökéletesen klappoljon. Egyébként a kagyló rendben volt, a kis karcinogén réteg miatt helyenként keserű lett de összességben nem volt csalódás.
Szarvasbélszín szilvával. Hú, ez nagyon jól sikerült. A hús maga fantasztikus volt, szaftos, omlós, tökéletesen sütve. A mellé halmozott szilva kicsit kesernyés volt, talán érdemes lett volna a vaddal valami édesebbet tálalni ... esetleg karamellizált cukorral bevonni a kicsit éretlen gyümölcsöt.
Íme egy kép valamelyik koktélomról. Hogy ez a 6-os, a 10-es vagy a 8-as volt, meg nem mondom. Közben – gourmet-kat meghazudtoló módon - még több bort ittunk és a koktélozással párhuzamosan a második üveg vöröset rendeltük ki. De mivel ez koktélbár, szerintem megbocsátható a keveredés.
A futószalagon eközben már lementek a köretek, a saláták, egyebek és már csak ezt láttam.
11 óra magasságában aztán megnyíltak a kapuk, beömlött az idáig kint toporgó vásárlóerő és a hely pillanatok alatt teljesen megtelt. Eközben a zene is egyre hangosabb lett és kaja levonulásával a DJ kiemelt szerepet kapott. Mi remekül éreztük magunkat, jelentős összeget hagytunk hátra, de leginkább az elfogyasztott italmennyiségnek köszönhetően. Maguk az ételek 300 és 1200 forint között mozognak, tehát akár kedvezőnek is ítélném az árakat, feltéve, ha az ember nem kifejezetten enni érkezik ide. De talán ez még amolyan nyitás körüli árazás és hamarosan meglesz a böjtje (ahogy ez a Dérynében is történt pár hónapja). A Mini hiányzott, de már köztünk van.
Mini bár/étterem
http://www.theminibar.hu/
Összesen 6,5/10
