Fekete konyhája véleményem szerint egyenes ági folytatása Mogyorósi Gábor stílusának: nagyon hasonló ízek, kompozíciók, textúrák jellemzik a tányérjaikat. Kicsit ezt is amolyan „pasztell” konyhának gondolom, ami nem operál túlzottan intenzív ízekkel, fűszerzéssel, hagyja, hogy a minőségi alapanyagok magukért beszéljenek. Ez persze könnyen unalomba fordulhat, de mivel egészen kitűnő, szezonális árukról van szó, ezek beszélnek is!
Ebédre érkezem másodmagammal. A terasz továbbra is a budai éttermek egyik legjobbika: nagyon kellemes üldögélni a széles ernyők alatt, élvezni a kilátást a Tabán felé és ismerkedni a kézműves borokat tartalmazó kínálattal. A kiszolgálás példás, mindig is jól működött korábbi élményeim alapján is.
Kezdünk egy galambmellel, sárga céklával és borsópürével. A mell sütése példás, rózsaszín, szaftos, kicsit előjön a vadíze, jót tesz neki a pár sókristály a tetején. A köretek nagyon remekül passzolnak hozzá, ugyanígy a köré löttyintett galamb jus.
Másik előételünk királyrák parajos rizottóval. Itt nincs nagy baj a technikával. A királyrák húsa feszes, nincs halálra punnyasztva, ízre ragyogó. A selymes parajos rizottó fogkemény, érdekes kisérője a ráknak. Mindkét tányéron ehető színes virágok pompáznak díszítésképpen. Mivel nem túl bőséges egyik fogás sem, ezeket is elrágcsáljuk, kérődzünk picit.
Az ebéd fénypontja egyértelműen a zsályás nyúl újkrumplival és tuskógombával. Ez azért ragyog ki a többi fogás közül, mert a pirított zsálya intenzív íze remekül megy nyúl ballotine-hoz (kicsontozott és göngyölt nyúlszelethez). A fás, föld ízeket felvonultató tuskógomba és a tavaszi újkrumpli duója szintén világbajnoki. Életem egyik legjobb nyulas fogása.
A pecorino sajtos, spárgás gnocchitól már nem padlózunk le annyira. A gnocchi egyértelműen házi gyártmány, nem az a gumírozott, ruganyos cucc, amit zacskóban árulnak. A pecorino ismét lehetne intenzívebb, sósabb, hogy a tavaszi, ress spárgát és a kis krumpligombócokat jobban ízesítse.
Összeségében az Aranyszarvas továbbra is nagyon szerethető hely, isteni a terasza, jó a borkínálat és a kiszolgálás. Az ételek minőségére semmi panasz nem lehet, látszik, hogy magas szinten űzi a konyhaművészetet a szakács és van tehetsége a húsok és köreteik igényes elkészítéséhez. Egyetlen komoly aggályom van, és az a kreativitás és a változatosság az étlapon. Az elmúlt 6 hónapban kb négyszer, ötször megfordultam különböző ebédeken az étteremben és mindig ugyanaz a kínálat fogadott. Ez nem lenne baj, ha egy kimerítő napi ajánlatról is lehetne közben választani, de az nincs. A szezonalitást csak annyiban követi a séf, hogy bizonyos köreteket kicserél, nagyon apró, szemmel alig látható módosításokat végez a tányérokon. Lehet, hogy ő is egy kísérletező és pepecs típus, mint Heston, de ebben a bisztró műfajban ez nehezen eladható. Sokkal nagyon pörgés és változatosság kellene. A tehetséges biztos megvan hozzá, reméljük az önbizalma is.
Aranyszarvas étterem
Összesen: 7,5/10
2 megjegyzés:
A főételek porcióját Fekete Antonió se túlozza el...
Nekem egyébként vele picit erősebbnek tűnik a konyha, elsősorban a desszertek terén: ettem zseniálisan jó desszertet. Ez a korábban kóstolt 3 desszert esetében nem fordult elő, azok inkább csak rendben voltak.
abszolút, szerintem is stabil a dolog nagyon
Post a Comment